Heyer: Franciaországnak kicsit sem ártana a leminősítés
Az OFCE (Observatoire Français de Conjunctures Économiques) vezető elemzőjeként ténykedő közgazdász, Eric Heyer szerint valójában nincs lényegi különbség Sarkozy és Hollande gazdasági-pénzügyi programja között, mindkettő a költségvetési szigor és az Európai Unió politikai-gazdasági integrációjának mélyítése mellett teszi le a voksot.
Eric Heyer az alapblog.hu-nak adott interjúban elmondta: alaptalan a németek és más európaiak félelme a francia szocialista elnökjelölttől. Merkel asszony természetszerűleg szolidáris a pártcsaládjához tartozó Sarkozy elnökkel és eleve nem szeret kockázatokat felvállalni, Hollande-ra pedig, mint kockázatnövelő tényezőre tekint. A nemzetközi sajtóban mindeközben összekeverik Hollande felszínes kampányszövegeit lényegi mondanivalójával.
Mind Sarkozy, mind Hollande híve annak, amit alapjában véve Angela Merkel is támogat: adóztassák meg a vállalatok pénzügyi, tőkepiaci tranzakcióit. Ez a tranzakciók értékének 0,1 százalékát jelentené. Nicolas Sarkozy most azt mondja, ha maradhat újabb nyolc évre az ország elnöke, akkor azokra a jövedelmekre is „rámenne” és megadóztatná őket, amelyeket francia vállalatok, befektetők globálisan, külföldi cégeiken, leányvállalatokon keresztül realizálnak. A lényeg megint csak az, hogy mindkét elnökjelölt alapvetően ugyanazt akarja, ugyanazt hirdeti, tudniillik a költségvetési fegyelmet, a kiadások lefaragását, a bevételek növelését. Ez utóbbit inkább Hollande erőlteti, az előbbit, a kiadáscsökkentést pedig Sarkozy. Bármennyire cinikusan hangzik is, jobb, ha tudják: Hollande és Sarkozy pénz-és gazdaságpolitikája legfeljebb formailag különbözik egymástól – véli Heyer.
A szocialista jelölt állítólag bankárellenességével kapcsolatban Heyer úgy reagált: ezekben a napokban sorra látogatja Hollande a bankok vezérkarait, ez utóbbiak igyekeznek neki is a közvéleménynek is átfogó sajtókampánnyal elmagyarázni, hogy Franciaországban a pénzintézetek hitelezése jelenti a gazdaság pénzügyi motorját. Ellentétben ugyanis egy sor más vezető piacgazdasággal, a francia vállalatok inkább bíznak a bankokban, mint a kötvénykibocsátásokban. A francia bankok pedig még a legválságosabb időszakokban is folytatták, most pedig egyenesen növelik a hitelezést a vállalati szféra felé.
A francia közgazdász szerint nem oszt, nem szoroz a valós piaci helyzet alakulásában Franciaország „degradálása”. A tíz éves francia államkötvények hozama 2,3-2,4 százalékon áll. A nagy válság kitörése előtt, 2007-ben tripla A-s, a lehető legmagasabb hitelminősítői besorolás mellett ugyanezek a papírok 4 és 5 százalékos hozammal voltak csak eladhatóak. Miről beszélünk hát? Míg Németország gazdasági növekedésének alakulását alapvetően az export határozza meg, addig Franciaországban a belső fogyasztás. És e tekintetben nincs számottevő visszaesés.
