Sok tartozást értékesítenek a piacon
„A cégek egyedi üzletpolitikája alapján dől el, a követelésállományok mikor és milyen módon kerülnek ki a piacra. Egy bizonyos pont után azonban, ahol már nem éri meg a belső folyamatokkal történő további ügykezelés, a követelésértékesítés napirendre kerül” – véli Kiss Ádám, a Díjbeszedő Faktorház vezérigazgatója, aki szerint az évente 50-60 milliárd forintnyi, döntően fedezetlen banki hitelt és közüzemi tartozást jelentő piaci volumen többszörösének átvételére is képes lenne a piac.
A követelésvásárlás biztonságának pedig az az alapja, hogy egy bank vagy közüzemi szolgáltató csak PSZÁF-engedéllyel rendelkező pénzügyi intézménynek értékesítheti követeléseit. A hazai követelésvásárlói piacon a hazai tulajdonú Díjbeszedő Faktorház mellett jelenleg néhány jelentős, külföldi tulajdonban lévő követelésvásárló cég és számos kisebb szereplő működik.
A követelést értékesítők számára elsődleges szempont a megajánlott vételár nagysága, de „fontos a kiválasztandó cég tőkeereje, a korábbi együttműködés operatív tapasztalatai és akár a követelésvásárló által alkalmazott behajtási politika is” – emelte ki Kiss Ádám. Számít, hogy a vásárló a korábbi követelésérvényesítési eljárások során milyen munkaterhet okozott az értékesítőnek, mekkora arányú és súlyú ügyfélpanasz keletkezett, hány esetben kellett peres eljárásban rendezni a vitákat.
Kevés információ a piacról
Az iparág fejlettsége és átláthatósága Magyarországon még viszonylag alacsony, hiszen az értékesítők a minősített állományok adatairól néhány alapparaméteren kívül nem adnak más információt. Hasonlóképpen a követelésvásárlók sem publikálnak részletes működési mutatókat. Pedig – a piaci szereplők szerint – minél részletesebb információt kapna a követelésvásárló az eladandó állomány paramétereiről, annál magasabb árat tudna kínálni az adott csomagért, és ugyanez fordítva is igaz.
