A lakáskörülmények javításáért tevékenykedő nemzetközi civil mozgalom magyarországi szervezetének tagjai budapesti sajtótájékoztatójukon ismertették a lakhatási szegénység magyarországi helyzetéről és a lakáspolitika elmúlt évi alakulásáról készített jelentésüket. A szervezet munkatársai szakpolitikai párbeszédet sürgetnek, mert úgy látják, hogy a tömegeket érintő probléma megoldására hosszú évek óta nem született átfogó lakáspolitikai stratégia.
Sümeghy György igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a közbeszédben szinte csak a "két végletről", a devizahitelesek és az utcai hajléktalanok problémáiról esik szó, miközben viszonylag kevés figyelmet kap a rezsihátralékosok, a romák vagy a nagy intézményekbe kényszerített fogyatékkal élő emberek lakhatása.
A szervezet vezetője szerint ma nem lehet megállapítani, hogy a központi költségvetésből mennyit költenek lakásügyi célokra, mert a kiadások rendszere nem átlátható.
Kőszeghy Lea szociológus, az alapítvány munkatársa arról beszélt, hogy a legnagyobb probléma a lakások megfizethetősége, tehát az, hogy az emberek bevételeik nagyon nagy hányadát fizetik ki otthonaik fenntartására. Elmondta, ez átlagosan több mint 25 százalékot jelent, de a szegény embereknél még magasabb, akár 40 százalék feletti ez az arány, részben például azért, mert gyakran ők élnek a rosszabb energiahatékonyságú lakásokban.
Közölte, a saját és más szervezetek, köztük a Tárki kutatásain alapuló jelentés szerint a legnagyobb tömegeket 2011-ben a fizetési elmaradások problémája érintette. A legfrissebb Eurostat-adatok alapján az eladósodottság magyarországi mértéke a hatodik legmagasabb az EU-tagállamok között. Eszerint a magyarországi lakosok 10,7 százaléka, azaz több mint egymillió ember él olyan háztartásban, ahol előfordult, hogy anyagi okokból nem tudtak megfelelően fűteni.
A jelentés szerint a magyarok negyede olyan lakásban él, ahol életminőséget rontó, egészségre veszélyes körülmények vannak, például beázás, vizesedés, penészedés. Mintegy 233 ezer lakásban hiányzik a vezetékes vízszolgáltatás, körülbelül 660 ezer ember él saját WC nélküli, és 440 ezer ember zuhany, illetve fürdőkád nélküli lakásban. Körülbelül 1,2 millió lakás pedig nincs rákötve a csatornahálózatra.
A www.habitat.hu portálon most nyilvánosságra hozott 40 oldalas dokumentum szerint Magyarországon körülbelül 300 ezer ember él elszegényedett városi és falusi területeken, telepeken, és 150-nél többre becsülhető a gettósodó települések száma.
A szervezet szerint a lakhatási szegénységet egy jól működő szociális bérlakásállomány hatékonyan enyhítené, ám az önkormányzati bérlakások száma tavaly is csökkent. Az önkormányzati lakásbérlemények száma mintegy 120 ezer volt tavaly, ami a teljes lakásállománynak kevesebb mint a 3 százaléka.
A jelentés szerint a rendelkezésre álló szociális bérlakások száma kevesebb, mint a fele a becsült igényeknek; a kutatások szerint 300 ezerre tehető azon háztartások száma, amelyek számára a szociális bérlakás jelentené a méltányos lakhatáshoz jutás lehetőségét. A jelentés sajtóanyaga kitér az Új Széchenyi Terv otthonteremtési programjára is, amelyről azt írja: alapvetően a gazdaságélénkítés szempontjára koncentrál, míg a lakhatási kérdések számos releváns dimenziójával, így például a megfizethetőséggel, a legelesettebb csoportok méltányos lakhatáshoz való hozzáférésével, a szociális bérlakásszektor kezelésének kérdésével nem foglalkozik.
Utal arra is, hogy az elmúlt évben a legnagyobb hangsúlyt a jelzáloghiteleseket segítő intézkedések kapták. Ez szerintük azért probléma, mert a szegény háztartások nagy része nem is érintett a jelzálog-hitelezésben, így a lakásügyre fordított szűkös állami források jelentős része nem is érte el a lakhatási szegénység által leginkább sújtott társadalmi csoportokat.
