A bankok a válság kitörése óta viszonylag csöndesen hallgatták a pénzügyi szektor átalakításával kapcsolatos vitát, de az elmúlt hetekben megszaporodtak az óriásbankok védelmében tett kijelentések. Elsőként a JP Morgan korábbi elnöke, William B. Harrison Jr. jelentetett meg véleménycikket a The New York Timesban, leszögezve, hogy mítosz, miszerint a kockázatok csökkentésének egyetlen módja a bankok feldarabolása. Két napja pedig az Amerikai Bankszövetség ügyvezető alelnöke, Wayne Abernathy közölt egy írást, amelyben kijelenti, hogy a bankokat már most is túl szigorú szabályozással sújtják, ez pedig visszafogja a gazdasági növekedést. Abernathy érvelése szerint 60 milliárd dollárnyi hiányzó banki tőke 600 milliárd dollárnyi elveszett gazdasági aktivitást jelent az Egyesült Államok számára.
Simon Johnson a Yahoo-n közölt elemzésében leszögezi: nem véletlen, hogy a nagybankok aggodalmuknak adnak hangot, hiszen a republikánusok körében is egyre elterjedtebb nézet szerint a megabankok az állam által fenntartott szervezetekké váltak és ezért méretüket korlátozni kell a kockázatok csökkentésére. A szakértő megjegyzi, hogy a sokat emlegetett méretgazdaságossági szempontok nem támasztják alá az óriáscégek létezését, mivel senki nem igazolta, hogy 100 milliárd dolláros teljes eszközállomány felett is végrehajthatóak méretből eredő megtakarítások.
Szintén igazolhatatlan az az érvelés, amely szerint az amerikai bankok azért növekedtek ilyen nagyra, mert közben a gazdaság is erősen bővült. Johnson emlékeztet arra, hogy a második világháborút követő gazdasági száguldást nem követte a bankok olyan mértékű növekedése, mint amit az 1990-es évek óta tapasztalhattunk. És bár az amerikai bankszövetség szívesen érvel azzal, hogy a Bázel III szabályozás már most is biztonságosabbá tette a szektort, a most tapasztalható állapot valószínűleg csak a ciklikus kiigazításnak tudható be – a pénzügyi szervezetek mindig óvatosabbak egy-egy nagy válság után. Ráadásul a jutalmazási rendszerek alapvetően nem változtak a szektorban, ezt mutatja a JP Morgannél a közelmúltban felvállalt túlzott kockázat is. Johnson leszögezi: olyan pénzügyi rendszerre van szükség, amelyben több a biztosíték, ehhez feltétlenül szükség van az óriásbankok lekicsinyítésére.
