A legjelentősebb változás az, hogy a tervezet uniformizálja a transzferárképzés egyik legtöbbet vitatott területét, az összehasonlító adatok felkutatásának lépéseit. A Mazars szerint azt még nem lehet tudni, hogy milyen lesz az ellenőrzési megítélése a korábban készített nyilvántartásoknak, de célravezető azokat az új szabályozás fényében áttekinteni.
Azoknak a társaságoknak, amelyek cégcsoporton belül kereskednek, szolgáltatnak, szolgáltatást vesznek igénybe, igen szigorú dokumentációs kötelezettségnek kell megfelelniük. Ennek a dokumentációnak az a célja, hogy a segítségével meghatározzák a csoporton belüli ügylet szokásos piaci értékét, és – amennyiben nem ezt alkalmazták a tranzakció során –, ez alapján kell módosítani a társasági adóalapot.
A kormany.hu oldalon a napokban megjelent rendelet tervezete e nyilvántartás elkészítésének paramétereit pontosítja, illetve bizonyos szabályok kanonizálásával csökkenti az adózók egyedi mérlegelésének lehetőségeit, mutat rá a Mazars nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat.
A Mazars szerint az új rendelet alapjaiban alakítja át az összehasonlító adatkeresés kötelező követelményeit abban az esetben, amikor az összehasonlítás során, a piacon nehezen beszerezhető ügyletszintű adatok helyett cégszintű - praktikusan mérleg illetve eredmény-kimutatás adatokat – használnak a vállalkozások.
Eddig ugyanis – tételes szabályozás hiányában – az adózók dönthették el, hogy milyen automatikus szűrési lépéseket határoznak meg az adatbázis szűkítésére (pl. földrajzi terület szerinti szűrés, vagy a 100 legnagyobb piaci szereplő kiválasztása) attól függően, hogy milyen tranzakció volt a benchmark elemzés fókuszában, avagy mihez kerestek összehasonlításra alkalmas független adatot. Ezzel szemben a PM rendelettervezete kötelező jelleggel előírja az ilyenkor alkalmazandó konkrét lépéseket, és egyben behatárolja az alkalmazható adatbázisok körét is.
A Mazars szerint a rendelet által meghatározott lépések követik az általánosan elfogadott szakmai gyakorlatot, ugyanakkor az is tény, hogy jövőben jelentősen szűkül majd az adózók mérlegelési jogköre a szűrési szempontok megválasztásában (pl. kötelező lépés lesz a tartósan veszteséges vállalkozások adatainak kizárása).
A rendelet ugyancsak elvárja, hogy a szűrési lépések után adódó mintának az adatbázisból automatikusan előálló adat- és információhalmazát az adózóknak egyesével interneten és más forrásból elérhető adatok alapján ellenőrizni és validálni kell. Például adott esetben a TEÁOR kód alapján az automatikus szűrési lépés után autóalkatrész-kereskedőként a mintában maradt cég honlapját, esetleg e-beszámolóból letöltött kiegészítő mellékletét is át kell böngészni, hogy a cég valóban ezzel a tevékenységgel foglalkozik-e, és a tevékenységkód nem csak feledékenységből szerepel még mindig a cégbírósági adatok között. (Ismert hazai jelenség, hogy a vállalkozások több olyan tevékenységi kört is felvesznek a „biztonság kedvéért”, amelyet aztán a gyakorlatban nem használnak.) A rendelet szerint ennek az úgynevezett kvalitatív, vagy kézi szűrésnek a hiányában az összehasonlító elemzés támadható, az elkészült nyilvántartás pedig kifogásolható lesz, és ezért adott esetben mulasztási bírsággal is sújtható a cég.
„Bár a tervezetben meghatározott lépéseket csak a 2013. május 31. után készítendő nyilvántartásokra kell alkalmazni, az új kritériumok nyilván az adóhatóság eddigi elvárt gyakorlatát tükrözik. Érdemes tehát a tervezet tükrében áttekinteni, hogy a korábbi, még adóhatósági vizsgálattal le nem zárt évekre készült nyilvántartások esetén milyen összhang mutatkozik az adózó által készített keresés és a tervezetben foglalt útmutató között” – tanácsolja Nagy Gabriella, Mazars Transzferár Üzletágának szenior menedzsere.
A Mazars szakértői szerint eddig a szokásos piaci ártartomány megítélésekor abban a tekintetben is eltértek a vélemények, hogy az összehasonlító minta teljes tartománya alkalmazható, vagy azt valamilyen statisztikai eszközzel szűkíteni kell. Az érvényes magyar transzferár-szabályozásban nincs utalás a minta szűkítésére, de a hatósági gyakorlat azt mutatta, hogy a mintát „erősen javasolt” az interkvartilis tartományra értelmezni. (Az összehasonlító adatok középső 50 százaléka fogadható csak el.)
Az új rendelettervezet ennek alkalmazását kötelezővé teszi az elemzések többségében, és ezzel nagyban szűkíti az adózók játékterét, valamint erősíti az adóhatóság pozícióját a transzferár vizsgálatokban. Sok adózó/ügylet profitabilitása ugyanis eddig csak a minimum-maximum, tág tartományába tudott beleesni, és ezt - konkrét jogszabályi előírás hiányában - az adóhatóság is nehezen tudta támadni. A jövőben ilyen esetben már automatikus adóalap kiigazítás várható a szűkített tartománynak megfelelő transzferárra.
A Mazars szakértői szerint a tervezetben egyértelmű könnyítésként jelenik meg, hogy egy ügylet értékét éves viszonylatban kell vizsgálni, azaz ha az adott ügylet szokásos piaci értéke az adott üzleti évben nem éri el az 50 millió Ft-ot, akkor nem kell nyilvántartást készíteni. Eddig a szerződéskötés időpontjától az adóév végéig kellett az értéket vizsgálni, ami éveken átnyúló információgyűjtést igényelt. Ezzel a változással több kisértékű ügylet kiesik a dokumentációs körből.
Ugyancsak könnyítés és az adózói gyakorlatot segíti, hogy az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások esetén az elfogadott és alátámasztást nem igénylő felár sáv kibővül 3-7 százalékról 3-10 százalékra, ami egyébként így kerül összhangba az EU Joint Transfer Pricing Forum nemzetközi ajánlásával.
A nem főtevékenység keretében nyújtott vagy igénybe vett háttérszolgáltatások esetében, –amennyiben a kapcsolt felek az árazásra előírt módszert alkalmazzák (költség plusz 3-10%) –, ugyancsak nagy dokumentációs tehertől szabadulnak meg a vállalkozások, mivel ez esetben csak egyszerűsített, összehasonlító elemzés nélküli nyilvántartást kell vezetni, azaz nincs szükség adatbázis használatára, állítja a Mazars.
