Ez nem a devizahitelesek napja: bukás az OTP ellen

A PKKB sem az árfolyamrés, sem az oklista esetében nem tartotta megalapozottnak két békéscsabai hitelfelvevő keresetét, amelyet az OTP Bank ellen indított. A bíróság álláspontja szerint a szerződés a jogszabályoknak mindenben megfelelt. Az OTP közleménye szerint az egymillió forintot meghaladó perköltséget és illetéket a pert kezdeményező devizahiteleseknek kell megfizetnie.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította két devizahiteles keresetét, amelyben kérték a szerződés érvénytelenségének kimondását, mivel véleményük szerint az árfolyamrést nem megfelelően alkalmazta a bank. Annak ugyanis álláspontjuk szerint tételesen szerepelni kellene a THM-ben, illetve az árfolyamkülönbség a bankot terhelő költség. Egyben kifogásolták az ún. oklistát is, ugyanis úgy ítélték meg, hogy ezek a változók nem átláthatóak és nem érthetőek számukra. Az oklista tartalmazza azokat a mutatókat, amelyek negatív változásakor a bank egyoldalúan változtathatja a szerződést.

A bíróság megállapította, hogy a 10 millió forintot meghaladó összegű kölcsönszerződést a szabályoknak megfelelően közjegyző előtt hitelesítették, az adósok vállalták a devizában nyilvántartott lakáshitel visszafizetését.  Az árfolyamrést a szerződéskötés időpontjában egyik jogszabály sem nevesítette, így költségként történő feltüntetését sem írta elő. A bíróság álláspontja szerint így a szerződéskötést követő jogszabályokat a 2005-ben született szerződésen számon kérni nem lehet. Az ítélet azt is megállapítja, hogy az árfolyamrés nem költség, hanem egy elszámolási mód, amely a deviza alapú kölcsön egyik sajátossága.

Pusztán azért, mert az adósnak a deviza vételi és a deviza eladási árfolyam eltéréséből adódó többletfizetési kötelezettsége keletkezik, az árfolyamrés nem minősül költségnek, ezért azt külön feltüntetni nem kell, hiánya a szerződés semmisségét nem eredményezi.

A bíróság ugyancsak megállapítja, hogy a hitelintézeti törvény pontosan meghatározza, hogy milyen feltételek teljesülése esetén van lehetősége a pénzintézetnek az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani a szerződést. Ezek a feltételek olyan bárki által folyamatosan elérhető makrogazdasági mutatók, amelyek alakulására a bankoknak hatása nincsen. A hiteldíj módosításának lehetőségét a szerződés lehetővé tette, ezért ezen ok sem indokolja a semmisség kimondását.

Érdekes, hogy a perben résztvevő felek is érdeküknek megfelelően több, az elmúlt időszakban a témában született, egymásnak azonban szögesen ellentmondó bírósági döntésre hívták fel a bíróság figyelmét. A bíróság nem tartotta megalapozottnak a devizahitelesek kifogásait, ugyanis a szerződés a jogszabályoknak mindenben megfelel. A pervesztes devizahitelesek terhére rótt perköltség, illetve az illeték összege meghaladja az egy millió forintot - közölte az OTP.

Döntött a Kúria

Nem ütközik jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződés a devizaalapú kölcsönszerződés - döntött a Kúria polgári kollégiuma jogegységi határozatában hétfőn. Az ilyen szerződésekben az adós viseli az árfolyamváltozás kockázatát.

A pénzügyi intézménynek tájékoztatási kötelezettsége van, aminek ki kell terjedni az árfolyamváltozás lehetőségére is – áll a Kúria döntésében. Ha egy bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, elsősorban arra kell törekedni, hogy az érvénytelen pontokat kiküszöböljék, és ismét érvényessé tegyék a hitelszerződést.

Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán pedig az Európai Bíróság határozatára vár a Kúria.

A döntés szerint egy bírói szerződésmódosítás csak egy-egy konkrét szerződés esetén módosítja a feltételeket; vagyis nem érvényesíthetik az összes devizahitelre.

Wellmann György, a kollégium vezetője a testület jogegységi ülése után ismertette: a devizaalapú kölcsönszerződések olyan szerződések, amelyekben az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait.

A Kúria kollégiumvezetője kitért arra is: a devizahiteles perek mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi probléma káros következményeit nem lehet kizárólag jogi úton felszámolni és a megoldást nem lehet kizárólag a bíróságoktól várni.