Az elmúlt 25 év növekedési pályája - Konvergáltunk, de kihez?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságEurópán belül a kevésbé fejlett országok a fejlett országok irányába mutatott konvergenciája az egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért folyamat a nemzetközi, illetve hazai közgazdász-társadalom berkein belül. 2013 óta az erőteljes hazai növekedéssel, és a konvergencia újraindulásával összhangban ismét egyre gyakrabban merül fel a felzárkózás sarokpontjainak, valamint fenntarthatóságának a kérdése a hazai közgondolkodásban is. Cikkünkben a magyar makrogazdasági konvergencia elmúlt évtizedekben mutatott állapotát vizsgáljuk egyes országcsoportokhoz viszonyítva. Relatív helyzetünk változását áttekintjük a visegrádi országok, illetve néhány további európai országcsoport irányába is.
A vásárlóerő-paritáson végzett idősoros összehasonlítások nehézségei
Elemzésünkben az Eurostat által publikált vásárlóerő-paritáson (PPS alapon) számolt nemzeti össztermékadatokat használjuk. Az egy főre jutó folyó PPS alapú jö-vedelem egy árucikkekből és szolgáltatásokból álló kosárra vetítve egy adott időpontban, keresztmetszetben jól mutatja az országok közötti jövedelem-eltéréseket. Az országok közötti eltérő inflációs hatások, valamint a folyamatosan változó kosár-összetétel azonban megnehezítik az adatok idősoros keresztmetszeti összehasonlítását. Ezért az Eurostat adatait 2014-es, fix árakra is átszámoltuk.Jól mutatja a folyó áras vásárlóerő-paritáson számított idősor korlátait a 2007-2009 közötti időszak értelmezése. Miközben a magyar gazdaság növekedése ezen időszakban az EU-n belül a leggyengébbek közé tartozott, a folyóáras vásárlóerő-paritáson számolt adatok ezen időszakban is folyamatos felzárkózást mutattak. Megítélésünk szerint a fix bázisú PPS idősor alakulása helyesebben ragadja meg a közelmúlt eseményeit, hisz így a folyamatokból kiszűrhetjük a kosár változásából adódó összetétel-hatást.
Fontos megjegyezni, hogy több évtizedes összevetéseknél ezen módszertannak is megvannak a korlátai, hisz az aktuálisan használt kosár egyre kevésbé lesz összevethető az évtizedekkel ezelőtt használt számítási egységgel. Évtizedes összehasonlításoknál érdemes mindkét módszer eredményeit áttekinteni.
Jelentősebb konvergenciát figyelhettünk meg hazánk és a Club Med országok között. Ennek üteme különösen a válságot követően vált dinamikussá, amit a hazai növekedés élénkülése mellett a periféria országok konvergenciájának leállása, visszafordulása magyaráz. Ellentétes előjellel szintén erős konvergenciát láthattunk Magyarország és a balti államok között, amit elsősorban ezen államok sokkal alacsonyabb induló fejlettségi szintje és a hazainál átlagosan jóval erőteljesebb növekedése okozott.
Közvetlen versenytársainkhoz, a visegrádi országokhoz képest viszonyított relatív fejlettségünk jelentős időbeli eltérések mellett, de összességében az elmúlt két évtizedben romlott. 1996 után a 2000-es évek elejéig a magyar gazdaság konvergenciája és egyben fejlettségi szintje is szinte folyamatosan meghaladta a régiós átlagot. Ez a folyamat az EU-csatlakozást követően megtört és régió gazdaságai egyre inkább utolérték vagy éppen meg is haladták a magyar fejlettségi szintet. A kedvezőtlen tendencia a 2013 óta jelentkező hazai növekedési fordulattal állt meg és az elmúlt évek gyors növekedését követően ismét sikerült közelebb lépni a régiós átlaghoz.
Az európai konvergencia-folyamat elmúlt két évtizedét vizsgálva megállapítható, hogy a magországokhoz viszonyított 60-70 százalékos relatív fejlettségi sávnak kitüntetett jelentősége van. Az ennél alacsonyabb szintről induló országok ezen tartományig érdemben konvergáltak az elmúlt két évtizedben, míg e felett gyakorlatilag stabilizálódtak a különbségek.
A 2000-es évek elején alapvetően az egységes európai konvergencia-klub elméletek határozták meg az Unió gazdasági egységesüléséről folyó gondolkodást, az uralkodó nézet azt feltételezte, hogy az egységes piac biztosítja az egyes tagállamok közötti különbségek fokozatos mérséklődését. A 2008-as pénzügyi válság, majd az azt követő európai adósságválság hatására felszínre kerültek az eurózóna magországai és a dél-európai periféria országok közötti strukturális különbségek. Egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy az Európai Unió országai között hosszabb távon is jelentős különbségek fognak fennmaradni, azaz az egyes tagállamok különböző fejlettségi szintekhez konvergálnak. Az elmúlt két évtized folyamatai összességében inkább a második megközelítést támogatják. Bár az Európán belüli konvergencia jelentős mértékű volt, de ezt elsősorban a legkevésbé fejlett országok felzárkózása magyarázta, egy fejlettségi szint felett pedig gyakorlatilag a konvergencia leállt.
Összességében megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben Európán belül a gazdaságok jelentős mértékben konvergáltak. Azonban az adatok azt mutatják, hogy Európán belül az egyes országcsoportok között a fejlettségbeli különbségek stabilizálódhatnak. A magországokhoz képesti 60-70 százalékos relatív fejlettségi szint alatt a tagországok jellemzően konvergáltak, e felett ugyanakkor a konvergencia-folyamat gyakorlatilag leállt.
A konvergencia újraindulásával a következő évtizedekben Magyarország szempontjából is kulcskérdés, hogy hogyan lehet majd a 60-70 százalékos fejlettségi szintet tartósan áttörni. Hazánk relatív fejlettségének további növeléséhez a versenyképességünk hangsúlyos fejlesztése szükséges. A sikeresen felzárkózó gazdaságok tapasztalatai alapján ebben fontos szerepet kaphat a tartósan magas vállalati beruházási ráta, az új technológiák gyors és hatékony adaptálása, az oktatás és az innováció támogatása, a bürokrácia és feketegazdaság arányának csökkentése, az EU-s források gazdaságfejlesztési célokra történő nagy arányú felhasználása és a stabil intézményi környezet fenntartása.
Spéder Balázs, az MNB munkatársa A vásárlóerő-paritáson végzett idősoros összehasonlítások nehézségei Elemzésünkben az Eurostat által publikált vásárlóerő-paritáson (PPS alapon) számolt nemzeti össztermékadatokat használjuk. Az egy főre jutó folyó PPS alapú jö-vedelem egy árucikkekből és szolgáltatásokból álló kosárra vetítve egy adott időpontban, keresztmetszetben jól mutatja az országok közötti jövedelem-eltéréseket. Az országok közötti eltérő inflációs hatások, valamint a folyamatosan változó kosár-összetétel azonban megnehezítik az adatok idősoros keresztmetszeti összehasonlítását. Ezért az Eurostat adatait 2014-es, fix árakra is átszámoltuk.
Jól mutatja a folyó áras vásárlóerő-paritáson számított idősor korlátait a 2007-2009 közötti időszak értelmezése. Miközben a magyar gazdaság növekedése ezen időszakban az EU-n belül a leggyengébbek közé tartozott, a folyóáras vásárlóerő-paritáson számolt adatok ezen időszakban is folyamatos felzárkózást mutattak. Megítélésünk szerint a fix bázisú PPS idősor alakulása helyesebben ragadja meg a közelmúlt eseményeit, hisz így a folyamatokból kiszűrhetjük a kosár változásából adódó összetétel-hatást.
Fontos megjegyezni, hogy több évtizedes összevetéseknél ezen módszertannak is megvannak a korlátai, hisz az aktuálisan használt kosár egyre kevésbé lesz összevethető az évtizedekkel ezelőtt használt számítási egységgel. Évtizedes összehasonlításoknál érdemes mindkét módszer eredményeit áttekinteni. A vásárlóerő-paritás alapú makrogazdasági konvergencia számításának eltérése (a hazai egy főre jutó GDP az eurozóna magországok átlagának százalékában) Magyarország relatív konvergenciája egyes országcsoportokhoz viszonyítva, 1995-2014 (fix PPS alapon, egy főre jutó GDP, az adott országcsoport fejlettségének arányában) Egyes országok fejlődési pályája az Eurózóna magországaihoz viszonyítva (az egy főre jutó fix 2014-es PPS alapú GDP változása, Eurózóna magországok=100%) -->
