Nemrég úgy tűnt, elkezdődhet egy nagyobb korrekció az euró-dollár kurzusban, miután egy fals kitörés után az 1,25-ös technikai szintről lefordult az árfolyam. Ezt a többi között az támogatta, hogy az amerikai jegybank (Fed) döntéshozói egyre optimistább képet vázoltak fel az ottani gazdasági kilátásokkal kapcsolatban, és ezzel párhuzamosan az idei négy kamatemelés valószínűsége az év eleji 10-ről 30 százalék fölé emelkedett.
Az inflációs folyamatok is inkább a dollár mellett szólnak, mivel az amerikai pénzromlás üteme enyhe emelkedő trendet mutatott az utóbbi hónapokban, míg az eurózónában inkább stagnálás volt megfigyelhető. Ez pedig szintén magabiztosabbá teheti a Fedet a további kamatemelések szükségességét illetően, miközben az Európai Központi Bankot inkább elbizonytalaníthatja rövid távon. Ezt figyelembe véve, reális az esély, hogy mai ülésén az EKB nem változtat az eszközvásárlási programjával kapcsolatos kommunikációján, ami kisebb eurógyengüléshez vezethet.
Eközben a Fed március 20–21-i ülésén a fő kérdés már az, hogy a várható kamatpályával kapcsolatos decemberi előrejelzések agresszívebb képet mutatnak-e. Az azóta elhangzott jegybankári nyilatkozatok ezt valószínűsítik, s ez újabb lökést adhat a dollárnak.
Az említett érvek szerint kibontakozott dollárerősödést Donald Trump importvámokkal kapcsolatos kijelentése a múlt héten egy csapásra lenullázta. Amíg pedig a levegőben lóg egy kereskedelmi háború kialakulása az Egyesült Államok és a többi ország között, addig akár tartósan nyomás alatt maradhat az amerikai deviza, ahogyan azt anno George Bush esetében, 2002–2003-ban láthattuk. Mivel akkor más tényezők is a dollár gyengülése mellett szóltak, nagyobb leértékelődésen ment át a zöldhasú. Most a többi tényező egy-két hónapos időtávon inkább a dollárt támogathatja, és e hatások eredőjeként továbbra is az 1,22–1,25-ös sávban oldalazhat az árfolyam. Ha az importvámok terve lekerülne az asztalról, vagy csupán jelentős korlátozásokkal lépne életbe, az ismét erősödő pályára állíthatná az amerikai devizát.
