Változatlan maradt a régiós monetáris összkép

Szerdán a Fed a várakozásoknak megfelelően újabb 25 bázisponttal megemelte irányadó kamatának célsávját. A sáv ezzel az 1,75–2 százalékos szintre emelkedett. A kamatemelés szinte nem is menne eseményszámba, azonban a jegybank szerepét betöltő intézmény tett olyan kijelentéseket, amelyek a monetáris politika szempontjából mérföldkőnek is tekinthetők.

A közleményből kimaradt ugyanis, hogy a Fed elég alacsonyan tartja a kamatokat a gazdaság élénkítéséhez „bizonyos ideig”, amivel jelezte, hogy tolerálni fogja, ha az infláció mértéke a 2 százalékos célszint fölé emelkedik, legkésőbb 2020 folyamán. Az FOMC tagjai ezúttal szilárdnak minősítették a gazdasági növekedést a korábbi „visszafogott” helyett. Az úgynevezett „dot plot” azt mutatja, hogy eldőlt a korábbi vita: a tagok egyöntetűen még két kamatemelést jeleznek előre idén. A 2019-re vonatkozó kamatemelés-előrejelzés nem változott.

Ha a legutóbbi amerikai gazdasági adatokra tekintünk, azok alapján úgy tűnik, a fokozatos kamatemelések és a lassú mérlegfőösszeg-csökkentés útja jól meg van alapozva. Az amerikai infláció vagy szélesebb értelemben az amerikai gazdaság pályájának nagyot kell változnia ahhoz, hogy az FOMC letérjen a pályáról.

Az amerikai állampapírok hozama a Fed döntése után emelkedett, a dollár hat vezető devizával szembeni indexe csökkenést mutatott. A zöldhasú lendületét a tegnapi EKB-döntés előtti kivárás és a kereskedelmi háború romló kilátásai is lefékezték. Az euró oldaláról érkező fékezőerő alapvetően az volt, hogy Mario Draghi mit jelent be a 30 milliárd euróra rúgó kötvényvásárlási program jövőjével kapcsolatban. A decemberi lezárás pozitív hatással lehet az euróra, mivel kvázi helybenhagyja a piac várakozását a 2019 közepére tett első kamatemeléssel kapcsolatban.

A Reuters szerint a legutóbbi (június 8.) – még a döntést megelőző – adatok azt mutatják, hogy a spekulatív nettó dolláreladási pozíciók állománya nőtt a megelőző hathetes csökkenés után. A jennel, euróval, angol fonttal, svájci frankkal, valamint kanadai és ausztrál dollárral szembeni nettó pozíciókból származó nettó rövid dollárpozíciók értéke 5,54 milliárd dollár volt a június 5-ig tartó héten. Ezek a számok is alátámasztják azt a folyamatot, hogy a dollár, amely április közepe óta erősödött az euróval szemben, veszített lendületéből, és június közepén az árfolyam ismét „északnak” fordult.

Szűkebb régiónkban a monetáris politikai kép az elmúlt hetekben keveset változott. Lengyelországban a jegybank legutóbb változatlanul 1,5 százalékon tartotta az irányadó kamatot. Mivel a tartósan alacsony maginfláció és a gyenge magánberuházások (valamint az egyre kedvezőtlenebb külső környezet) várhatóan megerősítik a központi bank laza monetáris pozícióját, a kamat 2020-ig is ezen a szinten maradhat. Ezzel Lengyelország ellentétben áll Románia és a Cseh Köztársaság monetáris politikai döntéshozóival, ahol tavaly óta három emelkedést követően a további szigorítás lehetőségeit mérlegelik. Itthon a jegybanki nyilatkozatok azt mutatják, hogy a forint gyengülése miatt a monetáris politika formálói nem aggódnak. Ha az infláció a legutóbbi 2,8 százalék után a 3 százalékos jegybanki célt is megütné a közeljövőben, akkor a kommunikáció az inflációs hatások átmeneti jellegének hangsúlyozására fókuszálna az extra laza monetáris politika fenntarthatóságának indoklásaként.