Kétséges a kárpótlási jegyek jövője

Nem az a meglepő, hogy még létezik a kárpótlási jegy, hanem hogy két-három naponta kötések is születnek ezen a piacon. Az árfolyam hektikus. Tegnap például 880 forinton állt a papír, de múlt csütörtökön délelőtt 962 darabra kötöttek ügyletet 860 forintos áron, majd délután még ezt is megfejelték 266 darabbal 960 forintos áron. Ez azt jelenti, hogy időnként még most is az ötéves csúcs közelében forog ez a szomorú sorsú értékpapír. Ráadásul joggal feltételezhetjük, hogy sok befektető a mostaninál jóval alacsonyabb árfolyamon jutott a kárpótlási jegyhez, amelynek a történelmi minimuma 135 forint volt 1995-ben, a historikus csúcsa pedig 1742 forint 2006-ban. Egyébként az utolsó nagy bevásárlásra is 2006-ban volt mód, amikor Mol-részvényt jegyezhettek a kárpótlási jegyek tulajdonosai.

Bár a kárpótlási jegy a kilencvenes évek történetének – így látszólag lejárt lemeznek – tűnik, kárpótlási jegyeket a nagy privatizációk után is osztottak. A 2006. évi XLVII-es törvény például az életüktől és a szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szólt, ennek alapján a pótlólagos igénylők a 2007-től egészen 2011-ig húzódó elbírálás nyomán jutottak tömegesen kárpótlási jegyekhez – igaz, ezeket azóta sem tudták felhasználni a tulajdonosok. Hiába fordultak bírósághoz a kisbefektetők, a Fővárosi Ítélőtábla 2016-ban jogerősen kimondta: az állam döntheti el, mikor ajánl fel valamilyen eszközt értük. A kárpótlási jegyek a BÉT honlapján névérték nélkül szerepelnek, de az ezerforintos alapcímlet az 1994 végéig esedékes kamatok miatt most 1742 forintos névértéket képvisel – azóta pedig nem kamatozik. Az összesen kibocsátott, 160 milliárd forint címletértékű jegyből mára néhány milliárd forintnyi maradhatott a piacon.

A tőzsdén ugyanúgy lehet kereskedni a kárpótlási jegyekkel, mint a részvényekkel. A még forgalomban lévő jegyeknek viszont valószínűleg csak a töredéke forog a tőzsdén, sokat át sem vettek. A kárpótlási jegyek sorsa is kérdéses. „Több lehetséges szcenárióval számolhatunk – mondta a Világgazdaságnak Varga Zoltán, az Equilor szenior elemzője. – Az egyik lehetőség, hogy a jegyeket már sohasem tudják felhasználni a tulajdonosaik, hiszen a nagy privatizációk korszaka lezárult.” Ugyanakkor nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy az állam valamelyik vagyonelem értékesítésekor mégis elfogadja a kárpótlási jegyeket. Ilyen spekuláció indult legutóbb 2013-ban, amikor márciustól októberig kevesebb mint 400 forintról 1000 forint fölé húzták a kurzust. Végül azt sem lehet kizárni, hogy az állam egyszer kivonja a forgalomból a kárpótlási jegyeket. Erre azonban a tőzsdén forgó jegyek esetében csak olyan kiszorítási eljárás során van mód, mint amikor egy részvényt kivezetnek a parkettről. „Magyarán: kötelező vételi ajánlatot kell tenni a papírra, amire most a 837 forint körüli, 180 napos, forgalommal súlyozott átlagár lenne irányadó” – tette hozzá. Miután a kárpótlási jegyek piaca illikvid, könnyen elképzelhető, hogy a két-három naponta észlelhető, menetrendszerű kötések csupán egy-két piaci szereplő árfolyam-karbantartó akciói. A tulajdonosok joggal tartanak attól, hogy ha az átlagár lezuhanna, akkor az állam kihasználná a kedvező alkalmat a jegyek kivezetésére. Ennek tükrében akár évtizedes macska-egér játékra számíthatunk a kárpótlási jegyek piacán, amelyet időnként privatizációs spekulációk tarkíthatnak.