A dollár a legkevésbé rossz választás

Az idei év első negyede visszafogott mozgásokat mutatott a devizapiacokon, amelyek jobban megszenvedik a jegybanki döntéseket, mint általában, mivel a legjelentősebb központi bankok abba az irányba fordultak, hogy irányadó kamataikat a korábbinál hosszabb ideig alacsonyan tartják. Az, hogy a monetáris politika irányítói 2019-ben leginkább szüneteltetik a kamatemeléseket, együtt jár azzal, hogy a legjelentősebb államok gazdaságaiból romlást mutató jelek érkeznek: tovább nyomják lefelé az árfolyam-ingadozás amplitúdóját a napi 5,1 ezermilliárd dolláros forgalmat felmutató Forex piacon. A közelmúlt adatai alapján a Deutsche Bank devizavolatilitási indexe azt mutatja, hogy a volatilitás ötéves minimumon van, 2014 márciusa óta nem voltak ilyen alacsonyak az index értékei. A három hónapos mögöttes (implied) volatilitást mérő index értéke a januári 9-ről a 6,22-os szint környékére esett. Az euró-dollár pár mozgása akkor szűkült be, amikor előbb a Fed, majd az EKB is a lazítás irányába mozdult el. A volatilitás ebben az esetben előbb a 2014-es értékeket múlta alul, majd megközelítette a 2007-es mindenkori mélypontokat. Ráadásul a megjelenő makroadatok mindkét gazdaságban a fokozódó lassulás jeleit mutatták, így a kereskedés egy négy dollárcentnél is szűkebb tartományra korlátozódott, miközben a negyedéves átlagos kereskedési sáv kilenc cent, a tíz évvel korábbi érték pedig 24 centes csúcs volt. A Fed által kiadott úgynevezett dot plot képe alapján azt lehetett látni, hogy az amerikai monetáris politika irányítói az idei teljes tűzszünet után 2020-ban is csak egy emelést jeleznek előre. Az utóbbi időszak már azzal is tetézte a helyzetet, hogy az Egyesült Államok gazdaságával kapcsolatban kamatcsökkentési várakozások is megjelentek, amelyek a jövő év elejére, később már az idei év végére nagy valószínűségű kamatcsökkentést jeleztek előre. Ilyen irányú vélekedés az EKB-val kapcsolatosan is elhangzott. A Fed azt is bejelentette, hogy a mérlegében felhalmozódott állampapírok mennyiségét havi 30 milliárd dollár helyett májustól csak 15 milliárd dollárral építi le, és szeptember végén le is állítja a folyamatot. A másik oldalon az devizaövezet központi bankja is csökkentette az idei és a következő esztendőre vonatkozó várakozásait is mind a gazdasági növekedésre, mind az inflációra vonatkozóan, ezenkívül szeptemberben újra elindítja TLTRO nevű likviditásbővítő programját. Mario Draghi azt is megjegyezte, hogy az EKB monetáris politikája most a sötétben való tapogatózáshoz hasonlít, ahol a megjelenő gazdasági adatok jelképezik az időnként fel-felkapcsolt lámpákat. A múlt héten megjelent katasztrofális német feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexek hatására a német tízéves állapapírok hozamai is negatív tartományba kerültek.

Azután, hogy az euró-dollár páros jegyzése lényegében az 1,13–1,15 közötti sávban mozgott a múlt év végén és az idei első hónapokban – valamint az egyre kaotikusabb, de ezzel együtt a megállapodás nélküli Brexit irányába mutató események hatására – a jegyzés lefelé kilépett az említett sávból, és 1,12–1,13 között mozgott, inkább a sáv alsó szélét véve célba. A kínai gazdasági növekedéssel kapcsolatos aggodalmak szintén a kockázatkerülő befektetői hangulatot fokozták. A növekedési aggodalmak ellenére az amerikai dollár valamennyi fő devizával szemben erősödni tudott. Ennek egyrészt az az oka, hogy az első számú menekülődeviza már egyedüliként értelmezhető kamatot is fizet, ha a meglévő dollárt amerikai állampapírba fektetik, másrészt mert így a legkisebb rossz elve érvényesül. A gazdasági növekedés lassulása legkevésbé az Egyesült Államokat sújtja. A sok mosatlan szennyes között tehát a dollár a legkevésbé koszos. Nincs igazán alternatívája.

A helyzet szerdán árnyalatnyit módosult azzal, hogy a kedvezőbb német szolgáltató szektori BMI és a hangulatot általában javító kínai adatok hatására a német kötvényhozamok ismét pluszba fordultak, így mentve meg az euró jegyzését attól, hogy mélyen az 1,12 alatti szintekre süllyedjen. A devizapár technikai képe kettős. A heti bázisú grafikon tartalmaz egy fej és vállak alakzatot, melynek célára 1,05–1,04 közelébe mutat, valamint egy úgynevezett csökkenő ék is berajzolható, amely az 1,20 közelébe emelkedés lehetőségét rejti magában. A vízválasztó az 1,1185 közelében lévő ellenállás átlépése lehet.