Azt várjuk, hogy a készpénz jelentősen visszaszorul majd, ám a gyakorlat sokszor megcáfolja a várt trendeket. Európában azt láthattuk, hogy a negatív kamat világában sok bank spájzolt be rengeteg készpénzt a trezorjaiba, mivel így legalább nem veszített kamatot a befektetésén – mondta Balogh László, a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára az IIR bankkártya-konferenciáján. A túlzott készpénzhasználat azonban súlyos károkat okoz, a nemzetgazdaság közvetlen költsége a bankjegyek gyártása, őrzése, a hamisítás elleni védelem és a készpénzlogisztika ára. További gond, hogy a készpénzben tartott nem vesz részt a gazdaság finanszírozásában, tulajdonosainak nem hoz hasznot. Emellett az elmaradott fizetési mód az egész gazdaság hatékonyságát és versenyképességét visszafogja, ráadásul az adóelkerülést és -csalást is támogatja. A fenti költségek össztársadalmi szinten évi 450 milliárd forintra rúgnak – tette hozzá az államtitkár.
A helyzet tovább romlik: 2010-hez képest a 9 százalékáról 15 százalékra ugrott a forgalomban lévő készpénz aránya hazánkban. Viszonyításképpen: Svédországban alig több, mint 1 százalék a GDP-arányos készpénzmennyiség, nálunk magasabb érték csak Lettországban, Litvániában, Bulgáriában és Görögországban figyelhető meg. A Pénzügyminisztérium szerint az elsődleges cél az elégtelen elektronikus fizetési infrastruktúra fejlesztése, ezt támogatja a POS-telepítési program. Ennek a második ütemét Balogh László szerint azért kellett a napokban meghosszabbítani, mert immár az eddig lefedetlen területek felé szükséges nyitni. Olyan kereskedőket kell meggyőzni, akikben még erősen él az a vélekedés, hogy a készpénz a biztos, a bankkártya-elfogadás pedig drága. A szaktárcánál arról gondolkodnak, hogy bizonyos szolgáltatásoknál kötelezővé tegyék a bankkártya-elfogadást. Első körben azokon a helyeken lehet ez előírás, ahol amúgy is működnek már online pénztárgépek – mondta a helyettes államtitkár, hangsúlyozva, hogy konkrét döntés még nincs a kérdésről. Online pénztárgépből egyébként 220-230 ezer működik ma hazánkban. Ezeknél a kereskedőknél elvben már nem kell tartani az adóelkerüléstől, előtérbe kerülhetnek tehát az összességében olcsóbb, ráadásul a statisztikák szerint nagyobb kosárértéket produkáló elektronikus fizetések.
Sütő Ágnes, a Magyar Bankszövetség banküzemi és e-csatornákért felelős főtitkárhelyettese arról beszélt, hogy a hazai piacon 9,378 millió bankkártya van ugyan, de csak minden negyedik forgalomban lévő aktív, így a rendszerek fenntartásának költségeit is kisebb piacról kell kitermelni. A bankkártyaterminál-támogatási program szerinte jó időben érkezett a piacra, amikor a fejlesztések üteme megtorpant, ám a bevezetés érvei – a túl drága elfogadás – általánosságban már a bevezetéskor sem állták meg a helyüket, ráadásul épp a készpénzhasználat költségeivel nem történt meg az összehasonlításuk. A szakember szerint bővíteni lehetne az elfogadást, ha immár a mobiltelefonhoz kapcsolt elfogadókészülékek alkalmazását támogatnák – itt jó eséllyel nem az elfogadó pénzügyi intézményeket, hanem a kereskedőt, szolgáltatót kellene támogatni, hogy érdekelt legyen az e-fizetés bevezetésében. Fontos lenne, hogy a kormányzat érvényt szerezzen annak a meglévő szabályozásnak, amely 1,5 millió forint felett tiltja a vállalatok közötti készpénzes fizetést, illetve hogy jobban propagálják azokat a bürokráciacsökkentő intézkedéseket, amelyek egyszerűbbé teszik az életet – például azt, hogy áfás számla nélkül elszámolható az éttermi reprezentációs költség, ha bankkártyával fizetünk.
