A biztosítási szektor egyelőre nem állt rá az érett piacok utolérésére létrehozott felzárkózási pályára a jegybank által kitűzött tízéves jövőkép alapján – derült ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Kockázati jelentéséből. A tíz indikátorból mindössze két változó állt dinamikus pályára, és további két mutatónál fedezhetünk fel egyértelmű javulást, további két indikátor mozdult el enyhén pozitív irányba 2016 és 2018 között. Aggasztó azonban, hogy a fenntarthatóan növekvő és jól versenyző piac tíz ismérvéből négy kifejezetten rossz irányba módosult a tízéves terv első két évében.
A legfontosabb cél a mérethatékony szolgáltatók létrehozása. A kérdés kiemelt kezelését mutatja, hogy ehhez három indikátort is rendelt az MNB. Ezek közül a befektetéshez kötött életbiztosítások (unit-linked) teljes költségmutatójának (TKM) leszorításában jelentős lépések történtek, az MNB ajánlásokkal csökkentette a költségeket. Ugyan a legmagasabb TKM a 2016-os 9,97 százalékról 5,4 százalékra esett – és ezzel megfelel a 2026-ig kitűzött céloknak, a legalacsonyabb díjú termék teljes költségmutatója viszont 0,53 százalékról 0,92 százalékra emelkedett, ezzel pedig eltávolodott a félszázalékos céltól. A unit-linked szerződések TKM-értékei az előző évhez hasonlóan nem térnek el az MNB ajánlásában megadott limithatároktól, az elmúlt egy évben a legmagasabb TKM esetében történt némi elmozdulás (5,27-ról 5,40 százalékra). A limithatároktól megengedett eltérések lehetőségével – legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a maximális értéket, ha ennek okát a biztosító megindokolja – a biztosítók rendszeresen élnek, ezért nincs kizárva, hogy a jegybank felülvizsgálja az engedményt.
A tőkefeltöltöttségben messze kiemelkedő a magyar biztosítók teljesítménye, míg az MNB szerint tartósan 150 százalék felett kell lennie a mutatónak, ez az arány már 2016-ban is 215 százalék volt, ami érdemben nem is változott, sőt 219 százalékra erősödött. Az MNB jelentése hangsúlyozta: az egyes intézmények indikátorai döntően a célsávba esnek, ami megalapozza a szektor biztonságos és prudens működését. Pozitív pályán van a piacméret: bár a penetráció (díjbevétel per GDP) a 2016-os 2,54 százalékról 2,43 százalékra csökkent, azonban a mérséklődés elsősorban az erős GDP-növekedésnek tudható be. A penetráció bővülése ugyanakkor meghaladta az inflációt, és a biztosítók üzleti tervében szereplő 3,3 százalékos növekedést is felülmúlta, 2018-ban a bevételek 32 milliárd forinttal haladták meg az előző évit. A jegybanki elvárások szerint ugyanakkor hosszú távon 3 százalékot kellene elérnie a biztosítási szektornak.
A mérethatékonyság szempontjából lényeges költséghányadban is előrelépés történt, a 2016-os 30,5 százalékról egy év alatt (2018-as adat még nincs) 29,3 százalékra mérséklődött, így pedig már megfelel az MNB által kitűzött 20–30 százalék közötti célsávnak. Ezt az eredményt hosszú távon is tartani kellene, ráadásul nem megfelelő összetételben érték el a biztosítók a célt: élet- és nem életágra bontva ugyanis nem teljesülnek a célértékek, másrészt a költséghányad csökkenésében érdemi szerepe volt a díjak emelésének.
Az egyik rosszul teljesítő jellemző díjbevételt a károkkal és költségekkel összemérő kombinált mutatónak, a biztosítási nélkül számolt, nem életági kombinált mutatónak az MNB szerint tartósan a 85–90 százalékos sávban kellene mozognia, ám a 2016-os 80,6 százalék után 2018-ra 78,6 százalékot mutat csak a kombinált mutató, még akkor is, ha 2017-ben még ennél is kedvezőtlenebb volt a változás. A jegybank ugyanakkor maga jelzi: a változást egyrészt a kedvező káralakulás okozta, ám szerinte a kombinált mutató a gyenge nem életági versenyt is mutatja.
Leginkább fogyasztóvédelmi szempontot vizsgál a tisztességes jövedelmezőség céljához kötött, bevételarányos profit (ROE). A 2016-os 19,5 százalékról tavalyra 23,9 százalékra emelkedett a ROE, ami egyértelműen kedvezőtlen, hiszen az MNB 10–15 százalékos célsávot határozott meg, ráadásul egyelőre nincs jele annak, hogy a növekvő trend csökkenőbe fordulna és közelítene a célsáv felé. Ehhez annyit érdemes hozzátenni, hogy a biztosítók számára kedvező a magas jövedelmezőség, ami messze meghaladja a bankszektor számait. A magas ROE egyébként összefügg a másik kedvezőtlen irányú folyamattal, az erős piaci koncentrációval. A jegybank elemzése szerint az öt legnagyobb biztosító legfeljebb a piac 55 százalékát fedhetné le, de a valóság az, hogy a 2016-os 59,6 százalékos részesedés 59,9 százalékra nőtt, vagyis távolabb került a jegybanki céltól. A Herfindahl–Hirschman-index emelkedése viszont azt jelzi, hogy a közepes méretű szolgáltatók is szereztek piacokat, ám ez lényegében az osztrák VIG érdekeltségeinek Union márkanév alatti összeolvadását jelenti. Érdekesség, hogy míg a biztosítási szektorban a túl magas koncentráltság okoz problémát, addig a bankoknál éppen a túlzott aprózódás ellen szólal fel rendszeresen az MNB. A hatékony értékesítés kérdéskörében is inkább hátralépés történt, az értékesítésben az innovatív csatornák aránya a 2016-os 37 százalékról 35 százalékra csökkent. A jegybank szerint nem alakultak ki azok az ösztönzők, amelyek elősegíthették ezeknek a csatornáknak az aktívabb használatát.
