A legfrissebb jegybanki statisztikák szerint 6354 milliárd forint készpénz van forgalomban, ebből 4917 milliárd a lakosságnál, miközben tíz éve még csak 2200 milliárd forint készpénz volt a magyar gazdaságban. A túlzott készpénzhasználat számos pluszköltséget okoz, az államot például közvetlenül érintheti, hogy a készpénzes tranzakciók jelentős része elkerüli a nyilvánosságot, a feketegazdaságot erősíti. E téren az online pénztárgépek és az EKÁER bevezetése sokat segített, majd a gazdaságfehéredés újabb hulláma az online számlázás tavaly nyári bevezetése volt. Az OECD felmérése szerint így az áfarés mértéke a 2013-as 21 százalékról a múlt évre 9 százalékra csökkent, és az idén várhatóan tovább mérséklődhet. Ugyanakkor a 9 százalékos mérték 386 milliárd forintos kiesett jövedelmet jelent. A szürke- és feketegazdaság méretét Friedrich Schneider német közgazdász a 22,4 százalékára tette – még az online számlák bevezetése előtti, 2017-es adatok alapján. A feketegazdaság 2015 óta erősödik erőteljesebben hazánkban, amikor beindult a készpénzállomány exponenciális növekedése.
Regős Gábor, a Századvég vezető elemzője szerint ha a lakosság a nála lévő pénzeket évi 3 százalékos kamatozású állampapírokba fektetné, akkor évente csaknem 150 milliárd forinttal gyarapodna a felhasználható jövedelme. A készpénzállomány, illetve annak forgatása a bankrendszerből is hiányzik, ami visszahathat a banki szolgáltatások árazására is: ha több készpénz kerülne a bankrendszerbe, akkor csökkenne a pénzintézetek készpénztartáson elszenvedett kamatvesztesége. A Magyar Nemzeti Bank tavaly 11 milliárd forintot költött a bankjegyek és a pénzérmék gyártására, s az értéket növelte a bankjegycsereprogram is.
Egy jegybanki tanulmány szerint a cégek készpénzzel kapcsolatos költségeinek a 8,4 százalékát teszi ki a pénz számolására, a pénztári rovancsolásra fordított idő költsége, 4,5 százalékát pedig a szállítás, őrzés. Emellett a be- és kifizetések, a címletváltás költségei is rendkívüli méreteket ölthetnek – például a pénzérmék beváltását a legolcsóbban végző Magyar Posta 8 (!) százalékos díjért váltja papírpénzre az aprót –, a készpénzes fizetésnél észlelt hibák (rossz összeg visszaadása, elrontott váltás) pedig az elektronikus fizetésnél lényegesen nehezebben orvosolhatók.
Az e-fizetésnek is vannak költségei, de e téren jó alapokról indulunk. A hazai felnőtt lakosság 75,7 százaléka rendelkezik bankszámlával, 71,7 százaléka pedig bankkártyával. Százezer forint alatti jövedelemnél az elektronikus fizetés aránya 16 százalék, 200 ezer forintos jövedelemnél már 49 százalék, és emelkedést várhatunk attól, hogy az aktív kártyahasználók öregszenek: többszörösére nőtt az elmúlt években az elektronikus fizetés aránya a nyugdíjasok körében is, immár a nyugdíjak bő 60 százalékát átutalással fizeti ki a Magyar Államkincstár.
A növekvő számú elektronikus fizetés jó a kereskedőknek is. A kiskereskedelmi forgalmon belül az elektronikus fizetések aránya a 2012-es 11,7 százalékról tavaly 27,4 százalékra javult, a MasterCard szerint a bankkártyás vásárlók 20-30 százalékkal magasabb összeget hagynak a boltokban. A vizsgálata szerint 4 millió forint alatti éves kártyás forgalomnál a terminálhoz kapcsolódó költségek a teljes díj 35 százalékát teszik ki, de a kártyás forgalom növekedésével a fajlagos költségek drasztikusan csökkennek. Márpedig a forgalom növekszik: a 10–100 milliós éves bankkártyás forgalmú kereskedők aránya a 2018-as év hasonló időszakához képest az idei első negyedévben 17, a 100 millió–1 milliárdos sávban lévő kereskedők száma 25,4 százalékkal nőtt.
