A carry trade ügylet esetében a bankbetét és a bankhitel párosa a „kályha” mint kiindulópont. Ahogy a betétes kamatra tarthat igényt, a kölcsönvevő pedig kamattal is tartozik, úgy a gyakran csak FX-ként (Forex, Foreign Exchange) emlegetett devizapiacon is kamatot fizetünk és kamatot kapunk, amennyiben pozíciót nyitunk egy devizapárra. Mondjuk 2012 májusában, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) irányadó rátája 7 százalékon állt, az Európai
Központi Bank (EKB) alapkamata meg 1 százalékon, ha valaki felvett egy euró-forint short pozíciót, vagyis forintot vett euró ellenében, akkor lényegében euróhiteles és forintbetétes lett, és járt neki a kamatkülönbözet. Ez nagymértékben enyhítette az árfolyamveszteséget vagy erősen megfejelte az árfolyamnyereséget. Ma, például egy dollár-forint long pozíció esetében éppen fordított a helyzet, hiszen a magyar irányadó ráta 0,90, míg az amerikai 1,50 százalék. Tavaly, a Fed 2,25 százalékos irányadó kamatánál még nagyobb volt a különbség. Tehát akkor nyertünk, s most is akkor nyerünk a kamaton, ha dollárt veszünk forint ellenében.
A carry trade ügyletek korántsem korlátozódnak a devizapiacra: egy évtizeddel ezelőtt a svájci frankban felvett olcsó hiteleket fordították magas kamatozású forinteszközökbe a befektetők. Népszerűek voltak a kockázatos, hosszabb időn át bóvli minősítésű, ám magas kamatozású magyar állampapírok. Most fordult a kocka, az olcsó forint lett a finanszírozó deviza. Érdemes immár forintban hitelt felvenni, s magasabb kamatozású értékpapírba, devizába fektetni. Statisztikák persze nincsenek, amelyek ezt a jelenséget feltérképeznék, ám a lehetőség adott, hiszen hosszú idő óta lazák a magyar monetáris kondíciók, és az amerikai Fed és az EKB jegybankárai sem mutatkoznak túl szigorúnak. Emiatt továbbra is olcsó maradhat a forint, ami egyrészt azzal jár, hogy élénkülő mellett negatív reálkamat prognosztizálható a külföldiek által elérhető forintos állampapírokban. Másfelől a forint még jó darabig carrydeviza maradhat a finanszírozó oldalon. Erre utalhat az a jelenség is, hogy mostanában a forint romló hangulatban is képes erősödni. A carryszereplők ilyenkor nyilván visszafizetik a rövid távú hiteleket, ami praktikusan forintvásárlást jelent. Míg pozitív hangulatban ugyanezen okból képes gyengülni a magyar deviza, mert a hitelfelvétel forinteladásként csapódik le. Pedig hagyományosan az jellemezte a magyar devizát, hogy együtt hullámzott a nemzetközi szentimenttel.
Jellemzően intézményi befektetők játéka a carry trade. A nemzetközi intézményeknek nem feltétlenül előnyös a forintfinanszírozás, mert euróban alig drágábban jutnak hitelhez. De ez sem kizárható. Mégis sanszosabb, hogy magyar intézményi befektetők, abszolút hozamra törekvő alapkezelők mozognak ezen a piacon. A pénzt pedig magasabb kamatozású devizában denominált részvényekbe, esetleg vállalati kötvényekbe fektethetik. A dolláreszközök mellett az amerikai deviza alulértékeltsége szólhat, míg a térségi, lengyelzloty- vagy csehkorona-alapú értékpapírok mellett a forintpiachoz hasonló a kockázat.
Nehezen nyomon követhető a carry trade hatás, de mindenképpen számolni kell vele, mert könnyen felülírhatják a klasszikus megfigyelésekre épülő várakozásokat a pozíciónyitások és -zárások ügylethullámai.
