Örök életűnek hiszik a bikát a jegybanki doppinghoz szoktatott befektetők

Téves tudás (avidya) az, amikor öröknek tekintjük azt, ami nem örök. Patandzsáli egyik legszívbemarkolóbb jógaaforizmája sokszor okoz problémát az embereknek. Nekem egyre gyakrabban jut eszembe ez az igazság az immár tizenegy éve tartó és az elmúlt hónapokban dühöngő fázisába jutó amerikai részvénypiaci bikáról. Ha a jelenlegi globális részvénypiaci hangulatot megvizsgáljuk, akkor egyre inkább az euforikus jelzővel lehet illethetjük. Ahhoz, hogy megértsük, miért vált az elmúlt hetekben szinte mindenki optimistává a 2009-es válság mélypontjához képest ötszörösére emelkedő S&P 500 index mellett, először vissza kell mennünk 2008-ig.

Az amerikai jelzálogpiaci válság ledőlő dominói sokkolták a befektetőtársadalmat, a politikusokat és a világ vezető jegybankárait is 2008-ban. A Lehman Brothers csődje által kiváltott gazdasági összeomlás olyan mértékben ijesztette meg a domináns politikusokat és a monetáris döntéshozókat, hogy azóta írmagjában próbálják meg elfojtani a gazdaság és a pénzügyi rendszerek legkisebb negatív rezdüléseit is. A 2008-as válságra adott válaszként feltalált csodaszerek, a jegybankok mennyiségi lazítási programjai és eszközvásárlásai azóta is minden helyzetben működnek. Olyan a jegybankok viselkedése manapság, mint azé a kissé felelőtlen anyáé, aki gyermekének összeomlott keringési rendszerét szteroiddal hozta helyre, és azóta minden apró-cseprő helyzetben ezt alkalmazza. Ha tüsszent egyet a gyermek, már előkerül a bivalyerős gyógyszer. Ahogy a képzeletbeli gyermeket a szteroidos kezelés egyre agresszívabbá teszi, úgy a váltak az elmúlt évtizedben egyre vakmerőbbé a befektetők a kockázatos eszközök piacain.

Jönnek a negatív hozamok

Mivel a kockázatmentes hozamok világszerte lenullázódtak, illetve a korábban elképzelhetetlennek tartott negatív tartományba mentek át, ezért a megtakarítások értékének megőrzése és növelése csak komoly kockázat vállalásával volt lehetséges. Emiatt a jegybanki „szteroidos kezelések” mellékhatásaként (is) láthattunk világszerte ingatlanár-robbanásokat, részvénypiaci szárnyalást, masszív aranyár-emelkedést és komplett kriptodeviza-mániát. Ahogy telt az idő, a befektetők és a megtakarítók egyre nagyobb hányada látta be, hogy az úgynevezett kockázatmentes (reál)hozam lehetősége megszűnt a világban, mi több, masszívan negatívvá vált. Mindemellett szánalmasak lettek a kockázatmentes hozamok a rizikós eszközök által biztosított paradicsomi helyzettel szemben.

A 2010-es években a kockázatos eszközökbe történő befektetések nyújtotta hozamok meglehetősen széles sávban szóródtak. Globálisan a részvénypiacok jól teljesítettek, de a nagy világátlaghoz képest extra kiváló teljesítménnyel örvendeztették meg az invesztorokat az amerikai börzék. Az Egyesült Államok részvénypiacainak folyamatos felülteljesítése a 2018 januárjától eltelt két évben még erősödött is. Extraklasszis kategóriát képeztek a technológiai részvények, különösen a vezető cégekéi (Apple, Microsoft, Amazon, Google, Facebook). A Donald Trump elnökké választása óta eltelt három évben és három hónapban az S&P 500 index 58, a Nasdaq 100 vezető technológiai index pedig kerek 100 százalékkal emelkedett.

A 2010-es évek technológiai szektor által vezetett amerikai részvénypiaci emelkedéséből rengetegen kimaradtak. Miközben az átlagos hedge fund teljesítmény az 1990 és 2009 közötti húsz évben 5,2 százalékkal múlta felül az S&P 500 indexet, addig 2010 és 2019 között az S&P 500 index verte agyon éves átlagban 8,9 százalékkal a hedge fundokat. Ez a passzívan kezelt alapok elképesztő térhódítását is magával hozta. Aki kimaradt, az lemaradt, és nem kevesen voltak ilyenek. Utólag visszatekintve a 2010-es évekre óriási luxus volt nem hinni a második amerikai technológiai forradalomban, illetve az Egyesült Államok részvénypiaci dominanciájában. Ez a kimaradás és lemaradás vezetett napjaink részvénypiaci helyzetéhez, és ahhoz a pszichológiai jelenséghez, amelyet az idén már megfigyelhetünk.

Pálfordulás a Fedtől

A befektetőtársadalomban két szélsőség alakult ki a 2010-es években. Az egyik csoport a jegybanki mindenhatóságban és a második (tőzsdei) technológiai forradalomban hívők köre, a másik pedig a szkeptikusoké volt. A két csoport befektetéseinek értéke között olyan döbbenetes vagyoni átcsoportosítást rendezett a piac, hogy az csak az 1990-es évek technológiai szárnyalásához mérhető. A jegybankok részvénypiaci bikát dédelgető stratégiája mellé robbant be 2017-ben Donald Trump prociklikus adócsökkentése, amely fokozta a pénzgyárként működő amerikai sajátrészvény-visszavásárlási programok intenzitását, 2018 januárjára begyorsuló globális részvénypiaci mozgást eredményezve. Nagyon sok helyen a világban ez effektíve ki is jelölte a részvénypiacok tetejét. Nem így Amerikában, ahol a Fed 2018-ban a világban egyedüliként megpróbálta visszavonni a mennyiségi lazítás egy részét, és visszaemelni a kamatokat. Ez akkor részvénypiaci fekete karácsonyhoz vezetett, majd rövid időre rá kisütött a nap a tagadók és a pesszimisták feje fölött is.

De csak rövid időre. Ugyanis azóta a Fed teljes pálforduláson esett át. Először verbálisan lazult be, abbahagyta a mennyiségi szigorítást, utána elkezdett kamatot vágni, majd repoműveleteken keresztül újra mennyiségi lazításba kezdett. Mostanában pedig azt mondja, hogy baj esetén van pénze… A Fed ezen teljes hátraarca lett végül az a tényező, amely az amerikai részvénypiacon kiirtotta és ma is irtja még a megmaradó szkeptikusokat, tagadókat és lemaradókat. A 2009-es és 2019-es évek között a piacnak folyton akadt valami aggódnivalója. Először a 2008–2009-es válság utóhatásain, aztán az európai bankok helyzetén, majd Kína, utóbb a Brexit és Trump miatt. Ezután jött a már említett Fed-szigorodás és az amerikai–kínai kereskedelmi háború két éve. A folyamatos aggódást 2019 októberére totálisan másfajta hangulat váltotta fel. Egyrészt nem volt már min aggódni, ahogy elkezdett látszani a kereskedelmi békekötés, másrészt a Fed gigapénzeket kezdett pumpálni a rendszerbe, harmadrészt sok kiváló növekedésről számot adó gyorsjelentés érkezett. Ez vezetett végül a lemaradók és a shortosok most is látható, feltétel nélküli fegyverletételéhez.

A verhetetlenség mítosza

A korábbi aggodalmak helyét egyre inkább felváltja az új mantra: „Ne harcolj a jegybankok ellen.” Ez a mostani koronavírus-helyzet tőkepiaci megítélésén keresztül látható nagyon jól. Olyannyira rászoktak a befektetők a jegybanki extra pénzre, hogy néhány napnyi (a helyzethez képest) enyhe beleadás után azonnal arra kezdtek fókuszálni, hogy ha baj lesz, akkor majd nyomtatnak pénzt. Ha pedig nyomtatnak, akkor nem lesz baj, hiszen a jegybankok immár tizenegy éve mindig tökéletesen megtámasztották a részvénypiacokat. Az elmúlt évtizedben az adott problémákkal szemben veretlen a jegybanki mérleg, olyannyira, hogy mára kialakult a verhetetlenség mítosza.

Ez a mítosz lengi be napjainkban – az Egyesült Államok vezetésével – a globális részvénypiacokat. A részvénypiaci medvék, szkeptikusok és tagadók száma pedig napról napra, óráról órára fogy. Senki nem akar már küzdeni a bikával. Tart a részvénypiaci parti, csak közben sokan nem veszik észre, hogy az amerikai technológiai szektorban úgy elszaladtak a részvényárak, hogy sok esetben előre beárazódott vagy tízévnyi töretlen, szuperszonikus növekedés. Mindezek mellé nagyon sok piaci szereplő 2009 után érkezett meg a tőzsdék világába. Ők még nem találkoztak a medvével, legfeljebb bocsokat láthattak. Ars poeticájuk három szóból áll: buy the dip. Számukra ez mostanáig veretlen és verhetetlen magatartásformának bizonyult. Ráadásul a bennfentesek elkezdték két kézzel szórni a részvényeiket, amelyeket sok esetben a megelőző tíz év mesés hozamait látó újonnan jött tömeg vásárol meg. Mindenki nagyon jó hangulatban keresi a következő évtized Amazonját és Netflixét. Örök bikapiacban hisznek a befektetők, például repkednek a több ezer dolláros Tesla-célárak az évtized második felére. Csak néhány veterán figyelmeztet, hogy nagy baj lesz ebből. Mindenki keres, kivéve ezeket az öregeket. Pontosan így szoktak kinézni az ikonikus tetőzések a részvénypiacokon. Ne higgyük öröknek azt, ami nem az!