Az utóbbi években az alacsony kamatok miatt a közép-európai háztartások körében kedveltté vált az ingatlanvásárlás, miközben a részvények továbbra is népszerűtlenek.
Idő kérdése, hogy ráébredjenek az előbbi, biztonságosnak tekintett befektetési forma hátrányaira – nagy kezdeti ráfordítás szükséges hozzá, nem likvid, nem diverzifikált, és folyamatos odafigyelést igényel –, és hogy feléledjen a kereslet más piacok iránt is
– vélik az Erste elemzői a bankcsoport régiós kitekintőjében. Az alternatív piacok a régióban továbbra is sokkal sekélyebbek a nyugat-európaiaknál, de ez nem feltétlenül lesz így örökké, és a helyzet javítható.
Ami a helyi értékpapír-kínálatot illeti: például a nem pénzügyi vállalatok kötelezettségei közt a régió országaiban legfeljebb a 6 százalékát teszik ki az adósságot megtestesítő kötvények, szemben a csaknem 12 százalékos európai uniós átlaggal. A tőzsdei részvényekben fennálló kötelezettségek csak a GDP 2,4–20,7 százalékát teszik ki, miközben az EU szintje majdnem 47 százalék. A hitelállomány alakulásában kisebb a lemaradás: ez a GDP 37–51 százaléka a régióban, szemben a 65 százalékos EU-átlaggal. A háztartási megtakarításokat tekintve felemás a kép:
miközben a készpénz és a biztosított betétek aránya a régióban a GDP 27–63 százaléka – ami alig alacsonyabb a 69 százalékos EU-átlagnál –, a részvényben tartott pénzé mindössze 0,3–3,9 százalék, miközben az unió egészében az átlag 10 százalék.
Pedig tőkefinanszírozásban Európa maga is jócskán elmarad a világ más tájaitól: az Egyesült Államokban a GDP 170, Japánban 120 százalékát teszi ki a tőzsdei részvények összértéke, miközben az EU-ban csak a 63 százalékát.
A közép-európai háztartások pénzügyi vagyona, ha halmozódik is, még a bruttó össztermék százalékában is jóval az EU-átlag alatt marad. A még mindig sokkal magasabb nyugat-európai GDP-k miatt ez nominális értékben még nagyobb elmaradás.
A háztartások esetében főképp a nyugdíj- és a biztosítási megtakarításokban látványos a lemaradás, a nem pénzügyi vállalatok kötelezettségeinek oldalán pedig az általuk a piacon tartott részvényekben. Ugyanakkor a jelzálogkötvények sokkal kisebb hányadát teszik ki a jelzáloghiteleknek Közép-Európában, mint Nyugaton. (A legkisebb ezen a téren a cseh és a magyar piac lemaradása.)
A mélyebb és integráltabb tőkepiacok növelnék a gazdaságok sokktűrő képességét, és segítenék a demográfiai kihívásokkal való szembenézést.
Bár a folyamatot visszavetette, hogy a régióban szinte mindenütt megszüntették vagy visszanyesték a második, kötelező nyugdíjbiztosítási pillért, kínálkoznak módszerek a piacépítésre
– írja az Árokszállási Zoltán, Malgorzata Krzywicka és Juraj Kotian által jegyzett elemzés. A döntéshozóknak ösztönözniük kellene a pénzügyi vállalkozásokat és általában a cégeket, hogy több típusú értékpapírt bocsássanak ki. Nagyobb védelmet kellene biztosítani a kisebbségi részvényeseknek, újra kellene gondolni a kötelező és a választható nyugdíjpillérek szabályozását, javítani kellene a háztartások pénzügyi tudatosságát, és előrevinni az egységes regionális tőkepiaci szabályozás ügyét. A jó példák közt említi a tanulmány a Magyar Nemzeti Bank Növekedési kötvényprogramját. A pénzügyi tudatosságot tekintve nemcsak a régióban, de Európában is óriási különbségeket tárt fel az OECD 23 országban végzett nemzetközi felmérése:
régiónkban a szlovének az élen haladnak – alig valamivel a hongkongiak mögött –, a többiek a középmezőnyben, kivéve a románokat, akik az olaszokkal együtt sereghajtók.
