Lufi fújódik a fémek piacán

Megtorpant az ipari fémek áremelkedése. Egy hónapja még 29 dollár volt egy uncia ezüst, most 26 dollár közelében jegyzik. A platina unciája február közepén 1300 dollár felett is járt, mostanra azonban 1200 dollár alá csúszott. Még legjobban a réz tartja magát: 11 hónapi emelkedés után, februárban lépett a tonnánkénti kilencezer dolláros árszint fölé, de a 9600 dollárról indult korrekcióban sem süllyedt 9100 dollár alá. Vajon vételi alkalmakat kínál az ipari fémek piacának korrekciója?

Pár hete a Goldman Sachs elemzői megkongatták a vészharangot. Attól tartanak, hogy rézhiány alakul ki, ha a globális gazdaság újból teljes fokozatra kapcsol. Úgy vélik, a sárga ipari fém historikus deficitjét válthatja ki, ha a világ kilábal a pandémiából, ráadásul a hatalmas árupiaci áremelkedés jókora inflációs nyomást okozhat világszerte. A rendkívüli keresletet jól példázta, hogy februárban az azonnali igény magasabb volt a réz iránt, mint a távolabbi határidőre szóló, vagyis backwardation uralkodott a piacon. Mindezt a megugró kínai kereslet és a készletek folyamatos apadása fűtötte.

Nagyon sokan vették az ipari fémeket az elmúlt hónapokban, s most szinte egyszerre húzta ki alóluk a szőnyeget az amerikai kötvényhozamok emelkedése, ami a dollár erősödésével járt, így a dollárban jegyzett árupiaci termékek áremelkedése kifulladt – mondta Bosnyák Zsolt, az Equilor szenior elemzője. A szakértő szerint nagyon ellentmondásos a piac, mert fundamentálisan még lenne tere az emelkedésnek, hiszen dübörög a tengerentúlon a jegybanki stimulus, Biden elnök az infrastruktúra fejlesztését ígérte, felpörgött a kínai gazdaság, egész iparágak „zöldülnek”, technikai szempontból azonban túlpozicionált a piac. Annyira nyilvánvaló a long várakozás, hogy minden piaci szereplő egy oldalon áll. Olyan a tőzsde képe, mint egy zsúfolt pályaudvaré, ahol mindenki egyetlen peronon tolong, és egy irányból várja a vonatot. Mi történik, ha nem jön be a várakozás? Ha pánik alakulna ki, mondjuk, a tartósabb hozamemelkedés miatt, egyszerűen nem lesz kinek eladni, hiszen már mindenki vevő.

Sokan azt gondolják, hogy a fémpiaci bizonytalanságot a bányarészvények vásárlásával lehet áthidalni, hiszen ha süllyed is a termék ára, attól a bánya még termel profitot, vagyis a részvény, úgymond, stabilabb értéket képvisel. Az elemző szerint ez csalóka várakozás, mert az egyszerű bányarészvényekben is van egy rejtett tőkeáttét, amely kockázatot hordoz. Például az arany kitermelési ára unciánként 800–1000 dollár között alakul, ez a mostani 1700 dolláros árszinten 700 dolláros profit, ám ha az aranyár pél­dául 1360 dollárra süllyedne, a profit nem 20 százalékkal csökkenne, hanem csaknem 50 százalékkal.

Az ipari fémeket most túlértékelte a piac – folytatta az elemző. Szerinte mindig olyan ígéretes termékbe érdemes fektetni, amelyet éppen hanyagolnak a piaci szereplők. Hosszabb távon érdekes lehet az arany. Az arany-ezüst árarány az elmúlt fél évszázadban átlagosan 1 az 54-hez volt, és míg az utóbbi pár évtizedben az 1 a 60-hoz arány tekinthető megszokottnak, ez most 1 a 65-höz, vagyis az inkább ipari ezüst már egyáltalán nem olcsó. Azt, hogy az arany ára 2000 dollárról 1700 dollár közelébe esett, nem indokolták a kötvénypiaci hozamok. Az arany esetében ugyanis nem a nominális hozam a referencia, hanem a reálhozam, amelybe az inflációs várakozások is beépültek. Rohanni mégsem érdemes, mert rövid távon könnyen a hulló kések alá léphet a vigyázatlan befektető. Ám érdemes figyelni az aranypiacot a jegybanki stimulus, az alacsony kamatkörnyezet és az inflációs várakozások hármasának alakulásával kalkulálva. Ráadásul az aranyban – amely legalább akkora hányadban ékszerpiaci termék, mint befektetési menekülőeszköz – van egy természetes hedge, vagyis a gazdaság leszálló ágában és felszálló ágában is jól teljesít.