Kína tavaly az egyetlen olyan nagyobb ország volt a világon, ahol a gazdaság a járvány ellenére is növekedett.
Ebben persze szerepet játszott az is, hogy a Covid–19 ugyan Kínából indult,
Egy évvel később, amikor a világ nagy gazdasági régióiban teljes gőzzel dübörögnek az élénkítőcsomagok, Kína már levette a lábát a gázpedálról, és mintha fékezni próbálna.
Az erősen központosított kínai gazdaságban a gazdaságpolitika több éve a pénzügyi stabilitás fenntartásáról és a megfelelő elérésének koordinálásáról szól. A kettő azért kapcsolódik ilyen szorosan össze, mert a hitelezés a hatalom fő eszköze a bővülés befolyásolására. A regionális szinten helyenként erősen túlfűtött ingatlanszektorban az év elejétől számtalan adminisztratív intézkedést hoztak a hitelezés visszafogására.
A központi hatalom elhatározta, hogy nem feltétlenül segít az állami tulajdonú vállalatoknak adósságaik visszafizetésében, így próbálva prudensebb működésre, mérsékeltebb eladósodásra rávenni a szektort. A teljes hitelkiáramlást tekintve az is látszik, hogy a tavalyi gyors felfutás után az idén erős fékeződés kezdődött.
Mindkét alkalommal erősek voltak a globális hatások, a kínai hitelezési aktivitás nagy lassulást hozott globális szinten.
A korábbi lassulásokkal ellentétben most azonban azt látjuk, hogy a fejlett világban példátlan gazdasági élénkítés folyik, így valószínűbb, hogy a kínai motor lassulásának mérsékelt globális hatásai lesznek.
Könnyen lehet, hogy a gazdaság növekedésének üteme az idén az USA-ban erősebb lesz, mint Kínában.
