Kifáradás jelei az emelkedő trendben

Monetáris- és fiskális stimulusok, a pandémia okozta visszaesésből történő erőteljes visszapattanás, hosszan tartott alacsony kamatszintek. Milyen hatással voltak mindezek az S&P 500 tőzsdeindex mozgására? 2018 év elejétől vizsgáltam az indexet – melyben az adatokat két részre bontottam a 2018-2019-es és a 2020-tól napjainkig tartó időszakra – arra keresve a választ, hogy vajon milyen hullámok mentén mozog az amerikai tőzsde, lehet-e belőle következtetést levonni a jövőre vonatkozóan?

Erre a vizsgálatra a technikai elemzésben jártasak számára ismerős eszközt, a „Zig-Zag” nevű indikátort hívtam segítségül,

amely egy általam meghatározott korrekciós mértékig (ez esetben 3 százalék) rajzolja fel a csökkenő és növekvő hullámokat a chartra. Vagyis addig méri a csökkenéseket/emelkedéseket, amíg 3 százalékos ellenkező irányú mozgás be nem következett. Ha megvizsgáljuk ezeknek a hullámoknak az amplitúdóját és hullámhosszát, majd ezeknek az eloszlását, akkor a következőt tudjuk elmondani: 

Átlagosan, a 3 százalékos korrekció nélküli emelkedések, mind a két vizsgált szakaszban 9 százalékra tehetők. Az első szakaszban átlagosan egy emelkedő hullám 43 napig tartott. A csökkenő hullámok átlagosan  mínusz 6 százalékra tehetőek és átlagosan 17 napig tartottak. Ezzel szemben a második szakaszban figyelemre méltó a hullámok hosszának csökkenése. Emelkedő hullámok átlagosan 24 napig, míg a csökkenő hullámok, mindössze 6 napig tartanak! Miközben gyakorlatilag ugyanúgy 9 százalékot emelkedik és 6 százalékot csökken az index.

Az aktuális emelkedő hullám – ahol nem volt nagyobb visszaesés 3 százaléknál – már 51 napja tart.

És ha a rövid egy és három napos hullámokat is kivesszük az átlagból, akkor is az emelkedő hullámok átlagos időtartama 35 napra tehető. Ezek alapján az emelkedő trend támogatott és érvényes, de a potenciális kifáradás jelei elkezdtek megjelenni.