A mostani 2 százalékos kötvénypiacon a 8 százalékos „kockázatmentes” hozam jelenti azt a lélektani küszöböt, melynek már nem lehet ellenállni. Az előző hónapban a Wall Street-i „farkasok” még a TIPS (inflációt követő amerikai kincstári értékpapírok) tippekkel vadásztak a bepalizható tőzsdenyuszikra.
Rafkósan 8 százalékra évesítve az éppen kiugró havi hozamot.
Egy olyan piacon, ahol a Wall Street Journal szerint már a 4 százalékos hozam is valami „egzotikusan” kockázatos eszközre utal. Az újabb ötlet a bankok által túl kockázatosnak tartott középvállalatok hitelezése, s a kölcsönök becsomagolása, majd átcímkézés utáni értékesítése különféle alapokban. Ám ezúttal nem a megszokott vevőkört célozzák, vagyis a nyugdíjalapokat, biztosítótársaságokat, szuverén alapokat, ahol azért a munkás hétköznapokon kockázatkezelő munkatársak is belenéznek néha a papírokba.
Hanem gazdag magánügyfeleknek kínálják az új terméket. És nem meglepő módon, ezúttal is a 8 százalékos éves hozam a csali.
A Bloomberg összeállítása szerint olyan magántőke-társaságok kínálják az átcsomagolt vállalati hiteleket, mint a Blackstone, a Carlyle és az Apollo. Az ügyfelek érdeklődése nem véletlen, hiszen a fix kamatozású befektetések hozama még mindig a történelmi mélypontok közelében harcsázik, s a hozamkilátások sem fényesek, miután a jegybankárok valószínűleg csak az utolsó utáni pillanatban fognak kamatot emelni, hogy a lehető legkevésbé fékezzék a gazdaságot a koronavírus válságból való kilábolásban.
És az Apollo termékfejlesztési igazgatója, Stephanie Drescher, is joggal mondja, a vagyonkezelés mindig is összefonódott a magánvagyonnal, miért lenne most másképp. Valójában nincs abban semmi különös, ha eddig csak az intézményi befektetőknek fenntartott kapukat kinyitnak tehetős magánszemélyek előtt. Nem is kell ehhez igazi amerikai kőgazdagnak lenni, mert például a Blackstone alap egyes eszközosztályait elérhetik a pusztán jómódúak is.
Már jogosult a befektető, ha nettó vagyona legalább 250 000 dollár, vagy a bruttó éves jövedelme eléri a 70 000 dollárt. Az alapkezelők a kockázatkezelési fenntartásokkal szemben azzal védekeznek, hogy ez a befektetői kör gazdag és ezért elég szofisztikált. Bár ennek némiképp ellentmond, hogy a minimális kezdeti a Blackstone alap esetében mindössze 2 500 dollár, ami azért inkább a Robinhood jutalékmentes platformjának „szegénylegényeire” szabott alsó korlátokra emlékeztet. Igaz, ők legalább a piaci likviditásba kapaszkodhatnak, míg a alapok esetében épp a likviditás hiánya lehet a legfőbb kockázati forrás.
Nyilvánvalóan nem lehet azonnal eladni ez az új „piacon”, pusztán az alacsonyabb ajánlati ár révén, hiszen a hiteleknek futamidejük van, az ehhez kapcsolódó értékpapírokat vélhetően lejáratig érdemes tartani. Ha tehát a kockázatkezelést pusztán a nagyobb biztosítja, akkor
a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a privát befektetők az átlagosnál nagyobbat bukhatnak.
Ráadásul, máris sokan vannak, hiszen a Blackstone által kezelt eszközök közel 20 százalékát tette ki az egyéni befektetők vagyona a második negyedévben. És a cég arra számít, hogy ez az arány eléri az 50 százalékot. Ha a magánbefektetőknek még nem lenne elég lufija, mint a gombamód szaporodó üres tőzsdecégek (SPAC) vagy a közösségi médiában felfújt mém-papírok, ezúttal a gazdag ügyfelek is megkapták a maguk külön bejáratú, exkluzív, parkettre néző tőzsdebuborékját.
