Csoda, nem csoda, de a válasz most a folyamatos kamatemelésekben rejlik, ami végső soron a hozamemelkedéseken keresztül egyre negatívabb klímát, vagyis monetáris szigorítást jelent a részvények számára is, legalábbis elméletben. Azért csak elméletben, mert közben az inflációs trendek miatt még mindig nagyon negatív reálhozamokat lehet látni, ami hosszabb távon elvileg az „equity” típusú eszközöknek nem annyira rossz.
Persze a szektorok között is komoly különbségek vannak, az előző 10-12 év nyerteseinek számító techpapírok lemaradóak lettek, vagy ironikusan fogalmazva vezetik a piacot, csak éppen lefelé. Az viszont szintén ismert tény, hogy az ún. „value” részvények erősek szoktak lenni magas inflációs környezetben (pl. energiaszektor), ugyanakkor a techszektoron belül is komoly különbségeket érdemes tenni cég és cég között.
Vannak olyan papírok, melyek sokszor érdemi nyereség, bevétel, vagy akár üzleti terv nélkül mutattak hatalmas szárnyalást a tőzsdéken. Ők a növekedési papírok kategóriába esnek, és az árfolyamalakulásukat illetően megszenvedik a mostani környezetet.
Sokan viszont még mindig nagyon magas profirmarzsokat érnek el, ráadásul az árazásuk még a piaci szintek alatt van, ezeket aligha lehet a növekedési kategóriába sorolni. Ezek a cégek a szektort érintő flow miatt szintén nem szerepelnek jól, vagyis a „fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik a befektetők”, ugyanakkor idővel kikerülhetnek innen olyan alulértékelt papírok is, melyek hosszabb távra előretekintve már vonzóbb helyzetben állhatnak.
Érdemes tehát különválasztani az elmúlt évek sztárpapírjait és szektorait, nem minden szereplő üzleti modellje tűnik rossznak, és nem minden árazása, vagy éppen eredménytermelése jelent akkora problémát. Nem kizárt, hogy hosszabb távon nézve a techszektor szereplői között is alakulnak majd ki jó beszállók, főleg, ha a egy cég a stabil mérleg és profit mellett még kellő árazási erővel is rendelkezik majd.
