Gyengül az euró a dollár ellen, ami hozzájárul a forint rekordokat döntő gyengüléséhez, mert a globális pénzügyi piacok számára kulcsfontosságú adatsor érkezik órákon belül az Egyesült Államokból. Nem csak a deviza-, hanem a részvény- és a kötvénypiacokon is feszült figyelemmel várják világszerte az inflációs adatokat, amelyek nyomán következtetéseket vonnak le arról, mekkora lendülettel folytatja kamatemeléseit a Federal Reserve (Fed) – és végső soron mekkorák a recessziós veszélyek a világban.
Rossz adatok növelnék a veszélyt, hogy az amerikai gazdaság által elszenvedett kamatsokk a vártnál is durvább lökést ad a világgazdaságnak a irányába. Európában már amúgy is sorra gyulladnak ki a piros lámpák. Szerdán Berlinben is kimondták hivatalosan: a német gazdaság máris recesszióban van, és 2023 egészében sem érdemes növekedésre számítani.
Az amerikai inflációs adatközlés a jelen helyzetben féloldalas abban a tekintetben, hogy az elemzők szerint
most a jó hír se lenne jó hír.
Hiába jönnének ki a vártnál alacsonyabb adatok, a Fed nyílt piaci bizottsága (FOMC) tegnap tette közzé legutóbbi kamatülésének jegyzőkönyvét, amely megerősítette: a jegybankárok veszélyesebbnek tartják, ha nem lépnek fel erőteljesen az ellen, mint azt, ha túl vehemensen emelik a kamatokat, és ezzel ideiglenesen visszavetik az amerikai gazdaságot.
Ebből a piaci szereplők azt olvassák ki, hogy akármilyen számok jönnek ki, borítékolható, hogy három hét múlva a Fed újabb 75 bázispontos kamatemelést hajt végre.
Ha azonban az inflációs számok a vártnál is magasabbak, az erős földindulást idézhet elő az amerikai és a globális piacokon, félelmeket gerjesztve, hogy az amerikai jegybank az eddig vártnál is magasabbra emeli a kamatokat.
Ha az utóbbi történne, könnyen kiszámítható, milyen következtetéseket vonnának le a piaci résztvevők: a következmény a dollár további erősödése lehet – ami nem szokott jót tenni a forintnak –, a részvényárak esése és az állampapírhozamok további emelkedése. Európa esetében felerősíthetné azt a spekulációt is, hogy a recessziós veszély csökkentheti az Európai Központi Bank eltökéltségét is a további lendületes kamatemelésekre, hiába tagadják ezt úton-útfélen az EKB döntéshozói.
Mire figyeljünk?
Az amerikai inflációs adatokat közép-európai idő szerint délután fél 3-kor közlik.
Miközben Európában egyre magasabbra hágnak az inflációs ráták, az amerikai éves infláció szeptemberben az elemzői konszenzus szerint már a harmadik hónapja csökkenhetett, az augusztusi 8,3-ről 8,1 százalékra. A Federal Reserve és a piacok számára is azonban nem ez az az indikátor, amelynek a mozgásából az inflációs trendeket igyekeznek kiolvasni, hanem – amint az egy hónappal ezelőtti piaci reakciókból is megmutatták – a változékony elemeket kiszűrő maginfláció.
Ez éves alapon augusztusban 6,3 százalék volt, a havi változás pedig 0,6 százalék. Ha az éves szint növekedne is szeptemberben, a trendre főképp a havi adatból következtetnek majd a piacon, az elemzői konszenzus 0,5 százalékos emelkedés.
A befektetők, és persze a Fed, riadókészültségben várják az inflációs adatközlést, egy olyan fordulónál, mikor a tízéves amerikai hozamok a 4 százalék fölé való visszatéréssel flörtölnek és az S&P (részvényindex) még nagyobb eséssel kacérkodik, 3500 felé
– írták az adatokat beharangozó jegyzetükben a Société Générale elemzői, akik szerint 0,5 százaléknál alacsonyabb maginflációs adatra volna szükség ahhoz, hogy a brit és a német állampapírhozamok és a nyomás alá került devizák – beleértve a közép-európaiakat is – visszakorrigáljanak.
A Saxo Bank elemzői még ezt is megkérdőjelezték, hiszen a Fed már jelezte, hogy akkor is megy előre a szigorítással, ha az infláció – és a gazdaság – lassítana.
Emiatt a magasabb infláció meglepetése jelentősebb piaci kilengést okozhat
– írták jegyzetükben.
