1990-ben Magyarországon még majdnem annyi sör fogyott fejenként, mint manapság Németországban. Amennyi azonban a sör hazájában elfogy, amögött az egész világ elbújhat. Csehországban ugyanis évente és fejenként majdnem 200 liter sör folyik le az emberek torkán.
A rendszerváltás óta itthon közel 30 százalékkal csökkent a sörfogyasztás, és ebben – hasonlóan a globális trendekhez – többek között a Covidnak is van némi szerepe. Milyen kihívásokkal kell még megküzdenie ennek a szektornak? Először is, 

komoly kihívás a környezetvédelem és a tiszta víz, amelyhez egyre nehezebben lehet hozzájutni. Technológiai kihívás, hogy míg egy liter sör előállításához korábban 3,6 liter vizet lehetett felhasználni, addig manapság már kevesebb, mint 2 liter elegendő kell legyen a gyártáshoz. 

A fenntarthatóság a csomagolás terén is feladja a leckét: a gyártók olyan anyagokat keresnek, amelyek könnyen újrahasznosíthatók és rövid úton visszailleszthetők a körforgásos gazdaságba. 
Az egészségtudatosság is fontos szempont lett: az alkoholmentes sör részesedése már 8 százalék körüli, és ezen a téren még csak a következő években várható az igazi áttörés a harmonikus ízvilágot biztosító technológiáknak köszönhetően. A másik erőteljes trend ezen a téren a gluténmentes sörök terjedése, például a spanyol kisüzemi söröket kedvelő fogyasztók 52 százaléka már ezeket az új slágertermékeket keresi.

Egyre több fogyasztó keresi a kézműves, egyedi söröket, és a kis sörfőzdék nem szoktak nagy konszern részei lenni.

Ennek ellenére látható a globalizáció: a hét vezető sörgyártó a piac több mint kétharmadát uralja. Közöttük a globális szinten vezetőnek számító Anheuser-Busch InBev – amelynek árfolyama az elmúlt negyedévben mintegy 18 százalékkal emelkedett – egyedül közel 30 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik. Közel 400 márka szerepel a portfóliójában (például a Budweiser, a Corona, a Stella Artois, a Beck’s, a Leffe, a Hoegaarden vagy a Bud Light). Azonban a második legnagyobb szereplő, a Heineken is 12,3 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik, míg a Carlsberg majdnem 6 százalékot képvisel – mindkettő papírjának árfolyama mintegy 10 százalékkal ment feljebb az elmúlt negyedévben.

 

A német részvénypiacon több sörfőzde is jelen van, ám ezek kisebb kapitalizációval rendelkező vállalatok, és emiatt inkább a stuttgarti vagy a müncheni börzét választják.
Érdemes-e tehát sörrészvényekbe befektetni? Tény, hogy messze vagyunk a Covid előtti árfolyamoktól (ahogyan a sörfogyasztás is csökkent), azonban véleményem szerint mind az árfolyamok, mind a fogyasztás vissza fog térni a pandémia előtti szintekre. 
Az elemzők optimisták. Nekünk pedig, mint mindig, el kell döntenünk, hogy egyedi részvényekre tegyük-e a voksunkat, vagy szimpátia alapján állítunk össze egy kisebb portfóliót, esetleg egy szélesebb diverzifikációjú ETF-ben gondolkozunk. Amíg ezen gondolkodunk, addig is egészségünkre!