Defláció, lassuló fogyasztás, geopolitikai ellentétek és fokozatosan gyengülő valutaárfolyam: Kína gondjai egyre csak gyűlnek.
Több mint két éve nem látott szintre csökkent a fogyasztói árak emelkedése áprilisban Kínában: a 0,1 százalékos emelkedés messze elmaradt a márciusi 0,7 százaléktól, ahogy az elemzők által várt 0,4 százaléktól is, ez pedig a termelői árak rohamos csökkenésével együtt egyértelműen rámutat, Kína belső kereslete nem képes lépést tartani a gazdaság első negyedéves növekedésével, és minél előbb kamatcsökkentésre van szüksége az országnak.
A kamatcsökkentés azonban tovább gyengítené a már így is padlón lévő jüant.
A kínai valuta az elmúlt hetekben ugyan a dollárral szemben képes volt értéke megtartására, de ennek hátterében az értékéből szintén dinamikusan vesztő zöldhasú mélyrepülése állt, nem pedig a jüan ereje. A kínai fizetőeszköz ugyanis négyhavi mélypontra került a fő kereskedelmi partnereinek valutájából összeállított kosárral szemben, ami a jüan vásárlóerejének csökkenését eredményezi.
Az értékvesztés pedig a közgazdászok szerint még közel sem érte el a mélypontját: azon túl, hogy a vállalati osztalékfizetések tőkekiáramlást okoznak, a kifelé irányuló turizmus, a geopolitikai ellentétek éleződése és az újranyitást övező optimizmus hatásának múlása egyaránt a jövőbeli valutagyengülést vetíti előre.
Pedig a jüan már most is gyenge: az euróval szemben közel kétéves mélyponton jegyzik, az angol font ellen 2021. októberi gödre mélyén jár, míg a régiós szinten jelentős indonéz rúpiával szemben kilenchavi mélyponton jegyezték május elején.
A jüan ugyan eddig relatíve értéktartó tudott lenni az amerikai dollárral szemben, ezen a fronton is falba ütközhet: az amerikai bankközi kamatráta ugyanis 5,34, míg a kínai 2,36 százalék, ez a történelmi rekordnak számító 300 bázispontos különbözet pedig a zöldhasú malmára hajtja a vizet, ahogy a hosszabb távú kamatkilátások sem Kínának kedveznek.
A belföldi kereslet hanyatlása ugyanis minden bizonnyal inkább előbb, mintsem utóbb kamatvágást hoz majd Kínában, ami tankönyv szerint gyengülő valutához vezet. Ezzel szemben Amerikában a piaci várakozások szerint alsó hangon négy hónapig még a jelenlegi kamatkörnyezet lesz a mérvadó, ami ilyen távon mindenképpen a dollár szinten tartásának kedvez.
A kínai fogyasztás csökkenésével párhuzamosan a külkereskedelem is visszaesésnek indult: áprilisban az növekedése lassult, a feldolgozóipar váratlanul szűkült, a szolgáltató szektor pedig a várakozásoknál csak kisebb mértékben tudott bővülni – mindez pedig a zéró-Covid-protokollt követő újranyitási optimizmus halványulásához vezet.
Mindemellett a csökkenő nemzetközi befektetési vágy és a növekvő geopolitikai feszültségek is Kína ellen dolgoznak.
Az Egyesült Államok a várakozások szerint újabb megszorításokat vezethet be a Hszi Csin-ping vezette országgal szemben, ezek főként a kínai gazdaság olyan kulcsfontosságú részeit érintik majd, mint a félvezetők és a mesterséges intelligencia. Kína eközben Kanadával is diplomáciai csörtébe keveredett, amit a nemzetközi közösség szintén nem vesz jó néven.
Az pedig kifejezetten fájdalmas az ország számára, hogy a tengerentúli befektetők nettó eladóivá váltak a kínai vállalatok részvényeinek, több mint nyolchavi ellentétes irányú folyamatot törve meg ezzel, illetve a kínai devizakötvényekből kiáramló tőke nagysága is rekordot döntött az első negyedév során.
