Egyetlen évtized alatt megháromszorozódtak a világ 1200 legnagyobb vállalatának sajátrészvény-vásárlásai, s elérték az osztalékok nagyságrendjét. Tavaly 1300 milliárd dollárt költöttek saját részvények vásárlására, ennél alig többet fizettek ki osztalékként a cégek – idézi a Janus Henderson vagyonkezelő kutatását a Financial Times. Bár a két összeg megközelíti egymást, de az osztalékfizetések csupán 54 százalékkal emelkedtek az elmúlt tíz évben, vagyis jelentős hangsúlyeltolódás történt a részvényvásárlások javára. A tendencia idén is folytatódik. Praktikusan a visszavásárlásokkal a részvényeseket jutalmazzák, ha növelik az árfolyamot. A visszavásárlási divat a szabályozók érdeklődését is felkeltette. Joe Biden amerikai elnök idén januártól 1 százalékos adót vezetett be a Wall Street-i sajátrészvény-vásárlásokra.
Az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) nemrégiben előírta a nyilvános részvénytársaságoknak, hogy több információt tegyenek közzé a visszavásárlásaikról, köztük a pontos darabszámokat és az átlagárakat. Az amerikai kereskedelmi kamara múlt pénteken bírósághoz fordult, hogy blokkolja a SEC tervét.
A visszavásárlásokkal manipulálhatóak az egy részvényre jutó eredménymutatók, így a menedzsment könnyebben elérheti a középtávú ösztönző céljait olyan befektetések rovására, amelyek fontosak lehetnek a vállalat hosszú távú működése szempontjából
– mondta Euan Munro, a Newton Investment Management vezérigazgatója.
Daniel Peris, a pittsburghi székhelyű Federated Hermes alapkezelője egyenesen
környezeti veszélynek minősítette a sajátrészvény-vásárlásokat,
mondván, amíg az hosszú távú befektetéseket ösztönöz, s a részvényeseknek kedvez, addig a visszavásárlás előnyös a brókernek, a fedezeti alapoknak, a menedzsmentnek, és támogatja a rövid távú árfolyamokat.
Abrie Pretorius, a Ninety One menedzsere szerint
a visszavásárlások csak akkor teremtenek értéket
a megmaradt részvényeseknek, s erős relatív teljesítményt, ha a részvények olcsók, és nincs jobb felhasználása a készpénznek, amely magasabb hozamot eredményezne. Úgy véli:
a legtöbb visszavásárlás optikai csalódást okoz,
mert látszólagos növekedést mutat, de pusztítja az értéket.
A részvény-visszavásárlások hagyományosan gyakoribbak az amerikai tőzsdéken, mint az Egyesült Királyságban vagy Európában, de világszerte emelkedő tendenciát mutatnak. 2012 és 2022 között a legnagyobb brit tőzsdén jegyzett vállalatok visszavásárlásai több mint háromszorosára, 22 milliárd dollárról 70 milliárd dollárra nőttek. Az amerikai tőzsdén jegyzett vállalatok pedig 333 milliárd dollárról 932 milliárd dollárra növelték visszavásárlásaikat, míg Európában a részvényvásárlások több mint kétszeresére, 148 milliárd dollárra emelkedtek.
A részvényvásárlások mellett érvelt Bernard Ahkong, a UBS fedezeti alapkezelő egységének befektetési igazgatója:
Nem akarjuk, hogy a vállalatok fenntarthatatlan módon növeljék az osztalékokat, hogy aztán egy évvel később csökkenteniük kelljen őket, ehhez képest kevesebb negatív következménye van az egyszeri visszavásárlásnak.
A Goldman Sachs előrejelzése szerint az S&P 500 indexkosárban lévő vállalatok visszavásárlásokra fordított kiadásai idén 15 százalékkal, 808 milliárd dollárra, míg az osztalékfizetései 5 százalékkal, 628 milliárd dollárra emelkednek. David Kostin, a Goldman vezető részvénystratégája úgy véli: az amerikai nyereségnövekedés lassulása, a közelmúltbeli bankpánikot követő politikai bizonytalanság és a részvények visszavásárlásának magas kezdő értékelései mind fékezik a visszavásárlásokat.
