Jerome Powell, az amerikai jegybank feje kinevezése óta látványosan elzárkózott attól, hogy politikai kérdésekben is megnyilvánuljon, sőt, még olyan szakpolitikai kérdésekben sem kívánt állást foglalni, mint például a klímapolitika, melynek kifejezetten jelentős pénzügyi oldala is van. Ugyanezt a magatartást követi Christine Lagarde, az Európai Központi Bank vezetője is: hiába vált a nevével fémlejzett korszak egyik legfontosabb területévé az egyre mérgesedő amerikai–kínai viszony kezelése, minden megszólalása csakis technokrata oldalról közelíti meg a kérdéseket, soha nem lépi át a politikával szomszédos határvonalat, sőt, még a monetáris és a fiskális politikák közti távolságot is példamutatóan igyekszik megtartani. Ez a viselkedés azonban korábban távolról sem volt jellemző a jegybanki vezetőkre, főleg nem magukra a jegybankokra.

Key Finance Ministers and Central Bank Governors Hold Briefings During The G20 Summit, jegybank,
Jerome Powell amerikai és Christine Lagarde európai jegybankelnök.
Fotó: Erica Canepa / Bloomberg via Getty Images

 

A Fed nélkül nincs sikeres amerikai hadművelet…

Will Bateman, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója egy nemrég publikált munkájában kiemeli: az elmúlt száz évben gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna, hogy az amerikai geopolitikai célokat a Fed segítsége nélkül a kormányzat sikeresen véghez tudja vinni. A kutató rámutatott: a Fed hathatós közreműködése nélkül Woodrow Wilson világháborús költései kivitelezhetetlenek lettek volna, ahogy a második világégés során is szükség volt a Fedre, hogy az alacsonyan tartott kamatokon keresztül pörgetni lehessen az amerikai gazdaságot.

Ennél közvetlenebb módon is kisegítette már azonban a Fed a kormányzat geopolitikáját: 1917-ben az Egyesült Államok a jegybank pénze nélkül nem tudta volna megvenni a későbbi Virgin-szigeteket Dániától, 1958-ban nem tudott volna beavatkozni Libanonban, de 1970-ben Kambodzsában sem tudott volna akciózni Nixon elnök, ha a Fed nem finanszírozza meg az ehhez szükséges hitelátütemezést.

„Egyszerűen képtelenség bármilyen nagyobb katonai beruházást, valuta-ellenőrzést, import-export korlátozást, élelmiszer-biztonsági vagy ellátásilánc-védelmi programot, vagy társadalombiztosítást felügyelni. Semmilyen ehhez hasonló geopolitikai lépést sem lehet stabilizáló mechanizmus nélkül megoldani, melynek szerepét nem más, mint a legfelsőbb monetáris hatóság tölti be. A kincstár és a magánhitelezők közötti pénzügyi közvetítő nélkül mindez teljességgel lehetetlen” – fejtette ki a kutató a Bloombergnek.

…de a jegybankok nélkül nincs pénzügyi biztonság sem

Az erőteljes jegybanki fellépésnek természetesen hatalmas szerepe volt a gazdasági válságok megoldásában is: a 2008-as nagy gazdasági világválság, a Mario Draghi (akit később sokan csak Super Marióként emlegettek emiatt) EKB-elnök által egyetlen felszólalással megoldott, 2010 utáni eurózóna-válság, vagy éppen a Covid kitörését követő pandémiás válság is egészen máshogy alakulhatott volna, ha a jegybankárok ódzkodtak volna az erőteljes fellépéstől: Amerika végül, úgy tűnik, elkerüli a recessziót, a tömeges munkanélküliséget, de még a számottevő gazdasági lassulást is, ahogy az európai helyzet is sokkal jobban fest, mint azt a pesszimisták hónapokkal ezelőtt állították. 

Bateman a kutatásának eredményeit napjainkra alkalmazva kiemeli: ugyan nagyon nehéz pontosan eltalálni, hogy merre és hogyan indul majd el a világgazdaság az idén, mivel végeláthatatlan sok katonai, politikai vagy éppen gazdasági veszéllyel nézünk szembe, szerinte egy dolog biztos – a vezető jegybankárok eddig mindig ki tudtak húzni egy új nyulat a kalapból, ha kellett, olyan krízis, amit megoldatlanul hagytak volna, pedig még nem állt elő, így joggal lehet reménykedni benne, hogy nem is fog. Még akkor is, ha ehhez vissza kell térjenek elődeik politikai szerepvállalási gyakorlatához.