Szerző: Kazár András, az OTP Global Markets tőkepiaci kibocsátási főosztályvezetője
Bár januárban némi kijózanodás és a kamatcsökkentési várakozások normalizációja volt megfigyelhető, egyre erősebb a piaci konszenzus abban, hogy a hosszú távú hozamszintek emelkedése befejeződött, és már a potenciális trendforduló rajzolódik ki előttünk, ami növeli a kötvénykibocsátások vonzerejét mind a nemzetközi, mind a hazai piacon.
Fotó: Róka László / MTI
A múlt év vége felé kibontakozó tőkepiaci optimizmust az állami és vállalati kibocsátók egyaránt igyekeztek kihasználni, és különösen az idei év első hónapjában a nemzetközi piaci szereplők rég nem látott tempóban jelentették be a kötvénykibocsátásaikat, melyek az eddigi tapasztalatok szerint kiemelkedő befektetői kereslettel és sokszor a várakozások felett kedvező eredménnyel zárultak.
A fentiek ékes hazai bizonyítéka, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az év első három hetében lényegében teljesítette is a 2024-es éves finanszírozási tervét egy rendkívül sikeres 2,5 milliárd dolláros, illetve egy 1,5 milliárd eurós kibocsátással, mely utóbbi zöldkötvény-kibocsátás volt.
Várhatóan a következő hónapok is hasonlóan élénk kötvénypiaci aktivitást hozhatnak, a kibocsátók igyekeznek kihasználni az optimista várakozásokat a világ vezető jegybankjainak várható kamatvágásaival, és ezzel összefüggésben a hozamszintek további csökkenésével kapcsolatban, valamint elébe menni a közelgő júniusi európai parlamenti választásoknak és a novemberi amerikai elnökválasztásnak, melyek politikai és így egyben piaci kockázatokat hordozhatnak. A fenti folyamatokat figyelembe véve
nem meglepő, hogy a hazai közép- és nagyvállalatok körében is egyre több szó esik a kötvénykibocsátásról,
mint lehetséges finanszírozási alternatíváról, amikor jelentősebb forrás bevonásában gondolkodnak.
Az érettebb, stabil és diverzifikált bevétellel rendelkező vállalatok egy ilyen értékpapír kibocsátásával nemcsak a forrásszerkezetüket, de a társasághoz kapcsolódó befektetői-finanszírozói kört is diverzifikálni tudják. Emellett az ilyen jellegű forrás felhasználása tipikusan nem szigorúan célhoz kötött, ráadásul a kötvénykibocsátás fedezet bevonását sem igényli.
Természetesen egy kötvénykibocsátás a hitelfelvételhez képest várhatóan magasabb kezdeti tranzakciós költségekkel jár, és a tőkepiaci követelményeknek való megfelelést követeli meg a társaságtól.
Ám azoknak a vállalatoknak, amelyek amúgy is „kacérkodnak” a tőkepiaci jelenléttel – akár valamikor a távolabbi jövőben részvényeik tőzsdei bevezetését is tervezik –, egy kötvénykibocsátás lehet az az első jelentős mérföldkő, mellyel működésüket és befektetési sztorijukat is megismerhetik a befektetők, illetve beletanulhatnak a nyilvános tőzsdei kibocsátókkal szemben támasztott követelményekbe.
A kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó tervezést és a felkészülést azonban javasolt időben elkezdeni, mivel az több hónapot is igénybe vehet.
Ha fontos szempont a forrásbevonás gyorsasága, és adott esetben éven belül több ízben is tervez a társaság kötvényfinanszírozással élni, jó megoldás lehet egy kötvényprogram felállítása,
melynek 12 hónapos érvényessége alatt az előre szabott kereteken belül gyorsan ki lehet menni a piacra egy kibocsátással. Ez a lehetőség különösen előnyös lehet egy a befektetői hangulat szempontjából folyamatosan változó piaci környezetben.
Persze semmi nem fekete-fehér, a nagyobb forrásbevonásra készülő vállatoknak érdemes banki és tőkepiaci szakemberekkel közösen áttekinteniük a finanszírozási elképzeléseiket.
A cikk a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik az OTP Bank hivatalos álláspontjával.
