Lehet, hogy a tőzsdei rali oltja ki a kamatok hatását
Itt az újabb Wall Street-i fejtörő. Hogyan mérséklődjön a fogyasztás, ha egy áprilisi felmérés szerint az amerikai felnőttek 62 százalékának van részvénye a tőzsdén. Sőt, még az alacsony jövedelműnek számító, évi 40 ezer dollárt kereső háztartásokban is 25 százalékos a részvényesek aránya. A középosztályban, évi 40 és 100 ezer dolláros jövedelem között, pedig 65 százalékos. Dübörög a tőzsdei rali és a jegybankárok vakarhatják a fejüket, hogy miként fékezzék kamatokkal a fogyasztást.
Olyan sok amerikai profitál a részvénypiaci emelkedésből, hogy egyelőre nehéz belátni, mitől zsugorodna annyira a fogyasztók kereslete, ami már komolyan leszorítaná az inflációt. Ami azért is érdekes, mert a kamatról döntő jegybankárok általában a személyes fogyasztási kiadások árindexét preferálják.
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztói árindex, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. A CPI és a PCE általában eltér egymástól. Ami azért zavaró, mert a Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, a mezei befektetők meg jobbára a fogyasztó árindexet (CPI) figyelik. Így állhat elő olyan helyzet, amikor a jegybankárok más inflációt látnak, mint a piac.
Az előttünk álló héten két érdekes adat is érkezik. Kedden a fogyasztói bizalom, pénteken pedig a PCE inflációs adat.
A PCE infláció már áprilisban is meglepte az elemzőket a vártnál magasabb értékkel. Az elemzők egy része úgy véli, hogy
a Wall Street rekord árazása gerjeszti az inflációs hurkot.
Brent Schutte, a 302 milliárd dollárt kezelő Northwestern Mutual Wealth Management Company befektetési igazgatója úgy véli:
Az erős amerikai gazdagság hatással van a fogyasztókra, s most a tőzsde is a Fed ellen dolgozik, vagyis nagyon rögös lehet az infláció ellen küzdelem utolsó szakasza.
Szerinte korábban túlzott optimizmus kísérte az infláció mérséklődését. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a vállalati eredmények azt mutatják, a gazdaság tartósan együtt tud élni a magasan ragadt inflációval.
Fed tisztségviselők szerint
a tőzsdei nyereség és az emelkedő lakásárak a háztartásokban vagyonhatásként ösztönzi a fogyasztást,
amennyiben az átlag amerikai gazdagabbnak érzi magát, mint korábban.
Az is kérdéses, hogy a 2 százalékos fogyasztói árindexet célzó jegybankárok végül milyen szinten békélnek meg a ragadós inflációval. Nem mindegy, hogy 2,7 százalékon vagy 3,5 százalékon tapad meg a ráta. Az előbbi majdnem győzelem, az utóbbi inkább vereség.
Zavarba ejtőek a befektetői ajánlások is. Korábban a részvények alulsúlyozását ajánlották a recessziótól tartó elemzők, most meghajolnak a tőzsderali előtt, végül is, kár lenne kimaradni a jóból.
Egyre tolódik a kamatcsökkentési periódus startja, a piac lassan megbékél a tartósan magas kamatokkal, s reménykedik, hogy ha nem is idén, de talán jövőre összejön a sokat emlegetett puha landolás.
