A francia államkötvénynél már a spanyol is drágább – hova alázzák még Macront?

A francia államkötvények nem hazudnak. Az ötödik köztársaság jól ismert politikai mechanizmusa révén a francia pártok idén ismét félre tudták szorítani a radikális jobboldalt: Le Penék előretörésének a nyári választásokon és az Emmanuel Macron elnöksége alatti felelőtlen költségvetési politikának azonban megfizetik az árát a franciák. Hiába vonult le Európában is az inflációs és kamathullám, Európa második legnagyobb gazdaságának államkötvényhozamai viszonylag magasan ragadtak, sőt az elmúlt hetek felfordulását követően még az a malőr is megtörtént, hogy olcsóbb lett a francia papír, mint a sokkal rosszabb hitelminősítésű spanyoloké.

Az eddigi utolsó pofont a Fitch hitelminősítő adta: pénteken negatív figyelőlistára helyezte a francia adósbesorolást, egy nappal azt követően, hogy Michel Barnier miniszterelnök bemutatta a 2025-ös költségvetést, és másfél évvel azután, hogy AA-ról AA mínuszra szállította le az ország minősítését.

Az év hátralévő részében olyan széljárás várható, ami akár a pofonfát is megrázhatja. Jövő pénteken véleményt mond a Moody’s is, egy hónapra rá pedig az S&P. Nicolas Sarkozy elnöksége (2007–2012) óta egymás után jöttek a leminősítések, és a Fitch – akinél máris a legrosszabb az osztályzat – könnyen követőkre találhat. 

– indokolt a Fitch.

A költségvetési tervezet szerint egyébként a tavalyi 5,5 százalékról idén a GDP 6,1 százalékára nő a deficit, de jövőre 5 százalékra szorítanák le. A kérdés, egyáltalán el tudják-e fogadtatni, a kormánynak ehhez ugyanis nincs meg a törvényhozási többsége a kemény jobb előretörése miatt. A Fitch alap-előrejelzése most az, hogy lesz költségvetés, csakhogy a kormánynak meg kell fizetnie az ellenzéki támogatás árát. Ha így van, a hitelminősítések szempontjából sem az nem ígér sok jót, ha van költségvetés, sem az, ha nincs. 

Német–francia tengely az ispotályban

Az utóbbi hónapokban egyre többször emlegették a német gazdaságot Európa beteg embereként és Olaf Scholz kancellárt béna kacsaként. Európa legnagyobb gazdaságához ebben az értelemben felzárkózóban van a második, a francia, illetve Scholzhoz Macron, akinek annyival jobb a helyzete, hogy ő választások után van pár hónappal, míg a kancellár választások előtt egy évvel. Miközben a két nagy biceg, a brüsszeli bürokrácia izmaival büszkélkedik.

Ami a franciákat illeti, a GDP arányában mért államadósságuk majdnem kétszerese a németének, nem véletlen, hogy a 10 éves francia állampapír hozama mintegy 80 bázispontnyira szökött a német fölé a napokban, pedig alig három éve csak 20 bázispont volt a különbség. Macron elnökségének éveiben emelkedő trendet jelzett ez a mutató – pedig a németek sem legszebb éveiket élik –, politikai felfordulások idején meg-megugorva (mint a sárga mellényes tüntetések, aztán a Covid miatti lezárások, az ukrajnai invázió, és az utolsó előtti fordulóban az előrehozott választások nyári bejelentése).

Ez a fajta „zakó” a németektől tehát a pénzügyi piacokon nem újdonság és nem furcsa. Az viszont, hogy a 10 éves francia hozam az elmúlt hónapokban a rosszabb (a Fitchnél A mínusz) hitelminősítésű spanyolok felé konvergált, és most fölé is emelkedett, már szemet szúr.

A francia államkötvény hozama a spanyol államkötvényé fölé és az olasz felé nyomult

Államkötvények esetében minél magasabb a hozam, annál alacsonyabb az árfolyam, tehát a francia papír olcsóbb lett a spanyolnál. Ez sokkal jobban leírja a befektetők aggodalmát a Moody’s hamarosan esedékes értékelése előtt, mint a német rés – írta a Bloomberg’s Markets Live blog szerzője, Ven Ram. 

A hétfőn 3,544 százalék körüli hozamú, sokkal rosszabb hitelminősítésű olasz papírokhoz a rizikókat összemérve talán túl közel nyomták a francia hozamot az értékelés szerint, a befektetők azonban kevés dolgot utálnak jobban a bizonytalanságnál – Franciaország pedig az utóbbiban bővelkedik, és nem látni előre a végét.