Elérkezett az ideje, hogy a világ legnagyobb autógyártójának számító Toyota két legnagyobb hazai riválisa, a Nissan és a Honda egyesült erővel próbálja kezelni az egyre szaporodó problémáikat. A Nissanról már jó ideje köztudott, hogy a Renault gyámsága alatt bajai egyre nyilvánvalóbbá váltak.
A franciák a csalással, sikkasztással és ezer más visszaéléssel megvádolt legendás Carlos Ghosn visszavonulása után úgy döntöttek, hogy háttérbe vonulnak, nagyobb autonómiát engednek a 35,7 százalék erejéig a tulajdonukban lévő autógyártónak, majd útjára engedik.
Az önállósodási kísérletek eddig nem hozták meg a remélt feltámadást, sőt: a gyenge eredmények ebben a hónapban sürgős átalakításra késztették az immár csak 9 milliárd dolláros piaci értéket képviselő japán autógyártót. Más kérdés, hogy a potenciális betársulóként emlegetett, 40 milliárd dolláros piaci kapitalizációjú Honda autós üzletága sem repeszt.
A két patinás japán autógyártó összehegesztése viszont lehetővé tenné a költségek csökkentését, a nyereség felpörgetését, valamint az elektromos járművekbe és más technológiákba való hatékonyabb és eredményesebb beruházást – írja a Reuters. Ucsida Makoto,
a Nissan nemrég kinevezett új vezérigazgatója 9 ezer munkahely és a gyártási kapacitás csaknem 20 százalékának leépítését szorgalmazta.
Ez a Visible Alpha által kalkulált konszenzus szerint a jövő márciussal induló pénzügyi évre legfeljebb 0,4 százalékra emelné az Nissan autóipari részlegének működési árrését, ami azért így sem nevezhető túl acélosnak. Az előrejelzés azt is sugallja, hogy a Nissan önmagában, úgy tűnik, sokáig nem marad életképes, a Honda belépésével viszont hosszabb távra is garantálhatná fennmaradását – írta a Financial Times saját forrásaira hivatkozva.
Hozzátéve, hogy a Honda autóipari üzletágának üzemi árrése 3,6 százalék, és ez az elemzők becslése szerint csak mintegy 1 százalékponttal javulhat a 2026 márciusának végéig tartó 12 hónapban.
A Toyota 10 százalékos üzemi árrésének elérése tehát illuzórikus, ahhoz valószínűleg egy 12 milliárd dolláros költségcsökkentést kellene végrehajtani. Az árrés 7 százalékra történő emelése viszont megvalósítható lenne. Ehhez a bevételek nagyjából 4 százalékának megfelelő kiadáscsökkentésre lenne szükség.
Ez több a Peugeot és a Fiat Chrysler által megcélzott 2,7 százaléknál, amiben 2019-ben megállapodtak, amikor összekötötték az életüket, megalapítva a ma már újfent ezer sebből vérző Stellantist. Ez egyébként számszakilag nem különbözik
szövetségre lépésekor, 2017-ben meghatározott céloktól. A Nissan és a Honda amúgy a legtöbb költséget az autófinanszírozási egységeik teljes összefonódásával tudná megtakarítani.
Kettejük összevonása nem új ötlet: a japán kormány nyomására már 2019-ben fontolóra vették a fúziót. A Nissan sikkasztásért távollétében elítélt korábbi elnöke, Carlos Ghosn már az elektromos autók és az önvezetést támogató szoftverek terén való lehetséges együttműködést is a Honda „álcázott felvásárlásának” nevezte. A fúziós matematika viszont azt sugallja, hogy érdemes lenne ezt az utat is megvizsgálni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.