Elérkezett az ideje, hogy a világ legnagyobb autógyártójának számító Toyota két legnagyobb hazai riválisa, a Nissan és a Honda egyesült erővel próbálja kezelni az egyre szaporodó problémáikat. A Nissanról már jó ideje köztudott, hogy a Renault gyámsága alatt bajai egyre nyilvánvalóbbá váltak.
A franciák a csalással, sikkasztással és ezer más visszaéléssel megvádolt legendás Carlos Ghosn visszavonulása után úgy döntöttek, hogy háttérbe vonulnak, nagyobb autonómiát engednek a 35,7 százalék erejéig a tulajdonukban lévő autógyártónak, majd útjára engedik.
Nissan: hol itt a feltámadás?
Az önállósodási kísérletek eddig nem hozták meg a remélt feltámadást, sőt: a gyenge eredmények ebben a hónapban sürgős átalakításra késztették az immár csak 9 milliárd dolláros piaci értéket képviselő japán autógyártót. Más kérdés, hogy a potenciális betársulóként emlegetett, 40 milliárd dolláros piaci kapitalizációjú Honda autós üzletága sem repeszt.
A két patinás japán autógyártó összehegesztése viszont lehetővé tenné a költségek csökkentését, a nyereség felpörgetését, valamint az elektromos járművekbe és más technológiákba való hatékonyabb és eredményesebb beruházást – írja a Reuters. Ucsida Makoto,
a Nissan nemrég kinevezett új vezérigazgatója 9 ezer munkahely és a gyártási kapacitás csaknem 20 százalékának leépítését szorgalmazta.
Ez a Visible Alpha által kalkulált konszenzus szerint a jövő márciussal induló pénzügyi évre legfeljebb 0,4 százalékra emelné az Nissan autóipari részlegének működési árrését, ami azért így sem nevezhető túl acélosnak. Az előrejelzés azt is sugallja, hogy a Nissan önmagában, úgy tűnik, sokáig nem marad életképes, a Honda belépésével viszont hosszabb távra is garantálhatná fennmaradását – írta a Financial Times saját forrásaira hivatkozva.
A Honda megoldás lehet a gondra
Hozzátéve, hogy a Honda autóipari üzletágának üzemi árrése 3,6 százalék, és ez az elemzők becslése szerint csak mintegy 1 százalékponttal javulhat a 2026 márciusának végéig tartó 12 hónapban.
A Toyota 10 százalékos üzemi árrésének elérése tehát illuzórikus, ahhoz valószínűleg egy 12 milliárd dolláros költségcsökkentést kellene végrehajtani. Az árrés 7 százalékra történő emelése viszont megvalósítható lenne. Ehhez a bevételek nagyjából 4 százalékának megfelelő kiadáscsökkentésre lenne szükség.
Ez több a Peugeot és a Fiat Chrysler által megcélzott 2,7 százaléknál, amiben 2019-ben megállapodtak, amikor összekötötték az életüket, megalapítva a ma már újfent ezer sebből vérző Stellantist. Ez egyébként számszakilag nem különbözik
- a Renault,
- a Nissan
- és a Mitsubishi Motors
szövetségre lépésekor, 2017-ben meghatározott céloktól. A Nissan és a Honda amúgy a legtöbb költséget az autófinanszírozási egységeik teljes összefonódásával tudná megtakarítani.
Régi ötlet újratöltve
Kettejük összevonása nem új ötlet: a japán kormány nyomására már 2019-ben fontolóra vették a fúziót. A Nissan sikkasztásért távollétében elítélt korábbi elnöke, Carlos Ghosn már az elektromos autók és az önvezetést támogató szoftverek terén való lehetséges együttműködést is a Honda „álcázott felvásárlásának” nevezte. A fúziós matematika viszont azt sugallja, hogy érdemes lenne ezt az utat is megvizsgálni.
