Részvénypiac: erre a három dologra kell figyeljen minden befektető az ősszel - a Fed csak egy része a képletnek

Minden befektetői szempár az amerikai jegybank kamatpályájára szegeződik majd a következő hónapokban, sokak szerint már jelentős mértékben a Feden múlik, hogy tovább emelkedik-e a már így is kritikus értékeltségi szintek mellett újabb és újabb rekordokat ütő amerikai részvénypiac, avagy véget ér a tündérmese, és visszatérnek az árfolyamok a realitás talajára. Egy biztos: a piacon hatalmas a tőkebőség, a befektetők minden óva intő jel ellenére bizakodók, a vállalati eredménytermelés pedig egyelőre nem ad okot arra, hogy minden kétséget kizáróan pesszimistává váljon a piac – a tőkepiaci gigászok háza táján legalábbis mindenféleképpen.

A Feden a részvénypiaci befektetők szeme, de nem csak a kamatpálya számít

Az idei tőkepiaci raliban azon túl, hogy Európa (kiváltképp Magyarország) köröket ver Amerikára, az is érdekes, hogy a tengerentúli részvénypiac egy kifejezetten gyenge első pár hónap után kapcsolt nagyon rá, és nemhogy minden idei mínuszát korrigálta, még egy 10-12 százalékos pluszt is összehozott augusztus utolsó napjaira. 

Az amerikai részvényeket az év elején a vámháború által előidézett, idegőrlő bizonytalanság fogta vissza, azonban ahogy a fellegek tisztultak, az árfolyamok is feltámadtak – tették ezt mindannak ellenére, hogy a szakértők rendre hangsúlyozzák, hogy a vámháború gazdaságra és inflációra gyakorolt hatását egyelőre csak saccolni lehet, a Fed pedig pont ezen érvelés mentén zárkózott el eddig a monetáris pálya enyhítésének megkezdésétől. 

Jerome Powell Fed-elnök szinte kijelentette, hogy a világ talán legfontosabb jegybankja szeptemberben már megkezdi a kamatok csökkentését – noha nem azért, mert az infláció felett végérvényesen kihirdették volna a győzelmet, hanem azért, mert félnek a munkaerőpiacon egyre aggasztóbban gyülekező fellegektől, és a teljes foglalkoztatottságot célként kitűző mandátumuk érdekében enyhíteni igyekeznek a monetáris béklyót a gazdaságon.

A piac idei szellemiségét jól tükrözi, hogy Powell szavaiból nem az egyértelműen jelen lévő aggodalmat, hanem a kamatcsökkentés ígéretét jegyezték meg a befektetők, akik az idén már egy szalmabálányi rossz hír közt is kiszúrják az optimista tűt: a dollár pár perc alatt másfél százalékot szakadt a beszéd során, a kisrészvények Russell 2000 indexe 4 százalékot emelkedett, az amerikai tőzsde pedig újabb csúcsokat vett be a szavak hallatán. 

Pont ezért lesz sorsdöntő jelentőségű, hogy a Fed monetáris tanácsa pontosan hogyan is határoz majd szeptember közepi ülésén: Donald Trump és csapata folyamatosan és rendületlenül követeli a kamatok csökkentését Powelléktől, az amerikai pénzügyminiszter például már egy 50 bázispontos szeptemberi vágást is el tudna képzelni a jegybanktól – ennek a lépésnek azonban realitása nem igazán van, az opciós befektetők például a CME aggregátora szerint nem is árazzák ezt a forgatókönyvet.

A Fed a realistább várakozások szerint 25 pontot vághat majd a kamatokon az ősz elején, arról pedig egyelőre még csak a találgatás folyik, hogy azt 

• már októberben követi egy, majd decemberben még egy vágás, 
• vagy csak decemberben érkezik az újabb enyhítés, ez esetben 75 helyett csak 50 bázisponttal kerülne lejjebb a monetáris léc az idei év végéig.

A vámháborúról és a vállalati eredményekről sem érdemes megfeledkezni

A Fed és kamatpályája mindenféleképpen az egyik legfontosabb tényező a tőkepiaci rali alakulását tekintve, van azonban két másik alkotóeleme is az egyenletnek, amiről érdemes szót ejteni. A vámháború mindenféleképpen ilyen, hiszen az általa generált bizonytalanság rég nem látott, már-már hihetetlen szakadásokat tudott okozni világszerte a tőzsdéken a tavasszal. 

Fontos kiemelni, hogy az év eleji pánikot elsősorban a teljes bizonytalanság okozta, ami az átfogó vámok bejelentését követően fátyolként terült a piacra – ilyen mértékű esésekre ezért nem valószínű, hogy kell még számítani a vámoknak betudhatóan, hiszen Amerika mára a legtöbb fontos kereskedelmi partnerével már nyélbe ütött valamilyen egyezséget, így a rendszer működése és sarokelemei már ismertek, 

így mindenféleképpen érdemes hogy résen legyenek a befektetők.

És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a részvénypiaci folyamatoknak – jó esetben – van egy fundamentális alapjuk is, mégpedig a vállalati eredménytermelés, stratégia, illetve az ezzel kapcsolatos előretekintő várakozások. Az amerikai cégek esetében azt látni, hogy az S&P 500-ban forgó vállalatok 77 százaléka felülmúlta második negyedéves eredményközlésével a szakértői várakozásokat, azt tehát nem lehet állítani, hogy az 500 legnagyobb cég körében drasztikus romlás látszana a működésben. 

Az viszont már kérdés, hogy a jelenlegi értékeltségeket meddig és milyen mértékben tudják igazolni a vállalatok. Az S&P 500 index ugyanis jelenleg már 30-as P/E mutató mellett forog, vagyis nagy vonalakban 

– ez az árazás pedig jókora növekedési elvárásokat jelent a cégek számára befektetői oldalról, hogy ne kerüljenek lapátra a papírok záros határidőn belül. 

A magas szorzóban persze hatalmas szerepük van az általában is drága tech részvényeknek is, melyek saját magas P/E-ikkel felfelé tolják a teljes piac átlagát – érdekes ugyanakkor, hogy a kisrészvények Russell 2000 indexe is kifejezetten drága jelenleg, 19-es szorzón forog, viszont nem a bomba árfolyamnyereségek számláló-építő, hanem a gyengébb eredmények nevező-visszafogó hatásának köszönhetően.