A piac nem véletlen – a faktorbefektetések logikája egyszerűen

A legtöbb befektető ösztönösen úgy gondolja, hogy a tőzsdei mozgásokat lehetetlen előre jelezni, a részvényárak pedig a véletlenen múlnak. A statisztikai elemzések azonban évtizedek óta azt mutatják, hogy bizonyos minták, úgynevezett faktorok hosszú távon rendszeresen befolyásolják a hozamokat. Ezeket a mintákat felismerve és következetesen alkalmazva épülnek fel a modern, kvantitatív portfóliók. Ma már számos befektetési alap vagy ETF működik ilyen elven.

Mi az a faktor, és miért érdekli a befektetőket?

A „faktor” egy olyan jellemző, amely statisztikailag magyarázza, hogy egy részvény vagy portfólió miért teljesít jobban vagy rosszabbul az átlagnál. A legismertebbek:

• Érték (Value): az olcsónak tűnő részvények – például alacsony P/E mutatóval – hosszú távon hajlamosak felülteljesíteni.
• Méret (Size): a kisebb kapitalizációjú vállalatok kockázatosabbak, de sokszor magasabb hozamot kínálnak.
• Minőség (Quality): a stabil fundamentumokkal és kiszámítható profitokkal rendelkező cégek idővel felülteljesítik a piacot.
• Momentum: a győztesek gyakran tovább nyernek, mert a befektetői tömeg „meglovagolja” a trendeket.
• Alacsony volatilitás: a kevésbé ingadozó részvények gyakran jobb kockázat-hozam arányt adnak.

A profi alapkezelők ezek kombinációjával dolgoznak. A portfóliók súlyait statisztikai modellek határozzák meg, nem pedig a megérzés. Egy tipikus „kvantstratégia” például a legolcsóbb, de mégis növekvő profitú cégeket válogatja ki – gépiesen, például minden hónapban újraszámolva a mutatókat.

Nem varázslat, hanem adat

A faktoralapú gondolkodás egyik alapelve: nem jósolni kell, hanem rendszert találni a zajban, vagy még jobb, megtisztítani a jelt a zajtól. Ha egy adott tulajdonság – például az alacsony értékeltség vagy a pozitív árfolyamlendület – évtizedeken át többlethozamot mutat, akkor az nem véletlen. A kvantbefektető ezt a mintát modellezi, majd algoritmusokkal alkalmazza.

Ezeket a stratégiákat ma már nemcsak hedge fundok használják. Több tucat faktor-ETF létezik, amelyek például „MSCI World Value” vagy „Momentum” portfóliókat követnek. A kisbefektető így közvetve ugyanazt a logikát használhatja, mint a legnagyobb alapok – csak alacsonyabb költségen és automatizált formában.

Miért működik – és miért nem?

A faktorok mögött két fő erő áll. Az egyik viselkedési, a másik kockázati. Viselkedési alapon a befektetők rendszeresen túlreagálnak híreket – emiatt a lendület (momentum) vagy az alulárazottság (value) fennmaradhat. Kockázati alapon pedig a befektetők prémiumot várnak el bizonyos típusú kitettségekért, például a kisvállalatok vagy a ciklikus ágazatok esetében.

Fontos azonban, hogy nincs örök faktor. A piac időről időre más mintázatokat díjaz. A 2010-es években például a „minőség” és a „momentum” uralkodott, míg az értékstratégiák gyengélkedtek. Az utóbbi évek inflációs környezetében viszont az értékfaktor újraéledt. Ezért beszélnek a szakértők faktorrotációról – amikor a modellek is folyamatosan alkalmazkodnak a piaci ciklushoz.

Stratégiai kitekintés: érték vagy növekedés?

Az alábbi ábra jól mutatja, hogy az elmúlt másfél évben a növekedési részvények újra egyértelmű előnybe kerültek az értékalapú papírokkal szemben. A mesterségesintelligencia-forradalom, a technológiai szektor gyors profitnövekedése és a csökkenő infláció mind a növekedési stílusnak kedveztek.

Stratégiai szempontból ez azt jelenti, hogy a piac most a növekedési ciklus új szakaszába lépett, ahol a kamatcsökkenési várakozások és a technológiai innovációk dominálják a hozamokat. A befektető számára ez nem a value-faktor végét, hanem egy átmeneti rotációt jelent – a hosszú távon kiegyenlítő minták mellett rövid távon a growth irányába billent a súlypont.

Mit tanulhat ebből a hétköznapi befektető a piacon?

A faktoralapú szemlélet lényege nem az, hogy mindenki saját algoritmust írjon, hanem az, hogy a befektető rendszerszerűen gondolkodjon. Ez alapján nemcsak az számít, melyik részvényben van „jó sztori”, hanem az, hogy milyen mérhető tulajdonságai vannak. Aki megérti, hogy a hozam mögött ismétlődő minták húzódnak, az fegyelmezettebben, érzelemmentesebben tud dönteni – akár akkor is, amikor a piac épp irracionálisnak tűnik.

A kvant nem ellenség, hanem eszköz

Sokan tartanak attól, hogy a „kvant” és a „mesterséges intelligencia” kiszorítja az emberi befektetőket. A valóság inkább az, hogy a kvantitatív megközelítés kereteket ad a döntésekhez: szabályokat, objektív mérőszámokat, fegyelmet. A végső döntést ma is emberek hozzák – csak már sokkal több adattal a kezükben.

A faktorbefektetések tehát nem bonyolult varázslatot jelentenek, hanem adatvezérelt józanságot a zajos tőzsdén. És ha a piac nem is teljesen kiszámítható, egy dolog biztos: a rendszerezett gondolkodás hosszú távon mindig kifizetődőbb, mint az ösztön.