A történelmi ezüstrali, és ami mögötte van

Honnan indult a rali?

Több évnyi magas infláció, rekordszinten lévő államadósság és tartós költségvetési hiány után a főbb fejlett gazdaságokban a befektetők magukévá tették azt a gondolatot, miszerint a fiat valuták vásárlóereje strukturális eróziónak van kitéve. Ehhez társul az újabb jegybanki kamatcsökkentésekre vonatkozó várakozás, ami lefelé nyomja a reálkamatokat, és csökkenti a hagyományos fix kamatozású eszközök vonzerejét értékmegőrzőként. Ebben a kontextusban a nemesfémek ismét középpontba kerülnek, mint fedezet az infláció, a pénzügyi bizonytalanság és a rendszerszintű kockázatok ellen.

Az ezüst egyedi vonzereje

Eddig az arany volt a biztonságos menedékkeresés fő haszonélvezője, amit többek között az évek óta tartó nettó jegybanki vásárlások támasztanak alá. Az ezüst azonban különösen vonzó kombinációt kínált az intézményi és lakossági befektetők számára: megőrizte monetáris és történelmi menedékjellegét, ugyanakkor hozzáadott egy ipari komponenst, amely szorosan kapcsolódik az energiatranzícióhoz és a gyorsan növekvő technológiákhoz. Ez a kettős szerep – monetáris és ipari – segít megmagyarázni, miért teljesített az ezüst 2025-ben egyértelműen jobban az aranyhoz képest, és miért tekinthető az arany/ezüst arány korrekciója nagyrészt egy relatív újraértékelési folyamatnak, miután az elmúlt években a fehér fém jelentősen lemaradt.

Fizikai fundamentumok szempontjából az ezüstpiac egy strukturális hiányban van, amely már több éve halmozódik. Az éves bányatermelés körülbelül 830–850 millió uncia, és jelentős korlátokba ütközik a gyors növekedés tekintetében. Ennek fő oka, hogy az ezüst nagy részét réz-, ólom- és cinkbányák melléktermékeként nyerik ki, így a kínálat jelentős növelése olyan beruházási döntéseket igényelne más fémek esetében, amelyek ciklusai hosszúak, és nem kizárólag az ezüst árfolyamára reagálnak.

Növekvő fizikai és befektetési kereslet

A keresleti oldalon az ezüst iránti ipari igény továbbra is erős, főként a fotovoltaikus ipar, az elektronika és az elektromos járművek miatt. Az energiatranzíció és a napelemek tömeges telepítése tartósan magas keresletet biztosít, amit a hatékonysági javulások sem tudtak ellensúlyozni. Ehhez társul a befektetési kereslet: 2025-ben jelentős pozíciónövekedés volt látható ETF-ekben, derivatívákban és fizikai ezüstben, miközben az eladási hullámok mérsékeltek maradtak, ami hosszabb távú befektetői szemléletet jelez. Ezzel együtt nem minden szegmens erősödött: az ékszer- és ezüstáru-piacokon a magas árak visszafogták a keresletet, különösen Indiában és más feltörekvő piacokon.

A 2025-ös rali egyik kulcsfontosságú eleme a logisztikai feszültségek és a rendkívül szűk készletek megjelenése volt. London, az ezüst globális kereskedelmének fő központja, az elmúlt hónapokban extrém stresszt tapasztalt a fizikai piacon: jelentős készletcsökkenések, emelkedő fémkölcsönzési költségek és kifejezett backwardation epizódok jellemezték a helyzetet. A feszültség enyhítése érdekében Kína rekordmennyiségű ezüstöt exportált az Egyesült Királyságba, ami viszont a sanghaji tőzsdéhez kapcsolódó készleteket olyan minimumszintekre csökkentette, amelyeket az elmúlt évtized közepe óta nem láttunk. Így a globális alapvető hiány regionális szűk keresztmetszetekkel és feszült logisztikával párosult, felerősítve az árfolyam-emelkedés mértékét.

Folytatódhat a rali 2026-ban is?

A befektetők számára a kérdés, hogy a rali kifulladt-e, vagy folytatódhat 2026-ig. Rövid távon az ezüst túlvett, a volatilitás magas, és a gyors csúcsdöntések korrekciót, profitrealizálást és oldalazást valószínűsítenek.

Mi a helyzet, ha a horizontot a következő hetek-hónapok utánra nyújtjuk? A kép továbbra is konstruktív: 2026-ra az átlagár 65 dollár/uncia körül várható, akár 70 dolláros kiterjedéssel, ha az arany/ezüst arány tovább csökken vagy új fizikai feszültségek jelennek meg. A makrokörnyezet – alacsony reálkamatok, magas hiányok, tartós fizikai deficit – támogatja a bikás trendet, így a korrekciók inkább átmeneti kiigazítások, nem medvepiac kezdetét jelzik.

Előretekintve 2026-ra, a kilátások több okból is kedvezőek.

• A monetáris politikai kiigazítási folyamat úgy tűnik, egyensúlyi ponthoz közelít, ahol a jegybankok elfogadják a valamivel magasabb inflációs szinteket a pénzügyi stabilitás és a növekedés megőrzése érdekében. Ez a környezet általában kedvező a reáleszközök számára.
• Az energiatranzíció és az elektrifikáció jelei nem mutatnak visszafordulást, ami arra utal, hogy az ipari kereslet az ezüstre továbbra is erős marad, még akkor is, ha a növekedés üteme mérséklődik.
• Az évek óta felhalmozódott fizikai hiány megfordításához jelentős kínálati sokkra vagy keresletrombolásra lenne szükség, ami jelenleg nem látható a kulcsfontosságú szegmensekben.