Képzetlen gazdasági megmondóemberek tömik tele a fejeket és visznek csődbe – erre már az MNB-nek is lépnie kellett, lesújtó számok jöttek ki
A befektetés ma már nem csak bankfiókokban és elemzői jelentésekben létezik. A közösségi médiában naponta jelennek meg magabiztos tanácsok, látványos ígéretek és gyors hozamról szóló történetek, miközben a tőzsde nem igazodik a hírfolyam tempójához. Egyre nehezebb eldönteni, kinek a szavára érdemes hallgatni. És még nehezebb időben felismerni, mikor válik egy vélemény valódi kockázattá. Nem véletlen, hogy a jelenségre már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is reagált.
A jegybank szerint ez nem marketingkérdés
A Magyar Nemzeti Bank állásfoglalása szerint egy pénzügyi termék vagy szolgáltatás népszerűsítése nem kezelhető úgy, mint egy hétköznapi fogyasztási cikk reklámja: egy félrevezető vagy felelőtlen közösségimédia-poszt akár tetemes anyagi veszteséget is okozhat a követőknek, és jogi következményekkel járhat a tartalom közzétevője számára.
A felelősség akkor is fennáll, ha a posztoló nem pénzügyi szakember, hiszen a közösségi médiában megjelenő tartalmak hatása nem kisebb attól, hogy informális csatornán terjednek.
A jegybank erre a lakosság figyelmét egy LinkedIn-posztban is felhívta, amely illeszkedik az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) által koordinált, valamennyi uniós pénzügyi felügyeletet átfogó kampányhoz: az üzenet közös és egyértelmű, a befektetési tanács nem játék, a hangzatos ígéretek mögött pedig gyakran nincs engedély, szakértelem vagy átláthatóság.
Hol a határ vélemény és tanács között?
Az állásfoglalás egyik kulcspontja, hogy a befektetési tanácsadás fogalma sokkal tágabb, mint azt sok tartalomgyártó gondolná. Befektetési tanácsadásnak minősülhet az is, ha valaki nyilvánosan arról beszél, hogy egy részvény vagy kriptoeszköz ára emelkedni vagy csökkenni fog, vagy ha egy befektetési stratégiát népszerűsít.
Az olyan kitételek, mint az „ez nem minősül befektetési tanácsnak”, önmagukban nem nyújtanak védelmet, mert a tartalom tényleges jellege számít, nem pedig a felelősségkizáró mondat.
A jegybank külön figyelmeztet a magas kockázatú termékek – például a CFD-k, a forex vagy a volatilis kriptoeszközök – népszerűsítésére, ahol akár a teljes befektetett tőke is elveszhet. Itt a kiegyensúlyozott, nem félrevezető kommunikáció nemcsak etikai, hanem jogi kérdés is.
A számok is alátámasztják az MNB aggályait
A influenszerek hatását vizsgáló nagyszabású nemzetközi kutatás kijózanító képet fest: több mint 29 ezer pénzügyi influensszer rövid távú előrejelzéseit elemezték, azt vizsgálva, hogyan teljesítettek az ajánlott befektetések a tanácsot követő időszakban. Az eredmény egyértelmű:
a influenszerek többsége nem javítja, hanem rontja a követők hozamait.
A vizsgálat szerint
- az influenszerek 28 százaléka adott valóban értékes, pozitív hozamot eredményező tanácsokat,
- 56 százalékuk kifejezetten „anti-képzettnek” bizonyult, vagyis ajánlásaik követése statisztikailag veszteséget okozott,
- az előrejelzések átlagos hozama összességében negatív volt.
A probléma nem az, hogy nincsenek jó tanácsadók, hanem az, hogy előre nem lehet megbízhatóan kiválasztani őket, miközben a többséggel a befektető rosszabbul jár, mint ha egyszerűen a piacot követné.
A népszerűség paradoxona
A kutatás egyik legmeglepőbb megállapítása, hogy a közösségi médiában a szakértelem és a követők száma gyakran ellentétesen mozog. Minél gyengébb tanácsokat adott egy influenszer, annál nagyobb közönséget tudott maga köré építeni. Ennek oka nem rejtély, az algoritmusok azokat a tartalmakat jutalmazzák, amelyek nagy figyelmet generálnak.
A pénzügyi témákban ez jellemzően azt jelenti, hogy azok a posztok terjednek jól, amelyek nagyot mondanak, erős érzelmeket váltanak ki, gyors nyereséget vagy éppen katasztrófát ígérnek.
- Gazdasági összeomlás,
- gyors meggazdagodás,
- buborékgyanús sztorik
– ezek sokkal kattinthatóbbak, mint egy óvatos, feltételekkel teli elemzés. A kutatás azt is kimutatta, hogy minél többet posztol valaki, annál több követőt szerez, miközben a gyakori posztolás csökkenti annak esélyét, hogy az illető valóban képzett legyen. Nem meglepő módon épp az „anti-képzett” influenszerek a legaktívabbak.
A piac nem jutalmazza a szakértelmet
Talán a legszemléletesebb következtetés, hogy a szakértelem nem segít az influenszerek túlélésében.
Nincs kimutatható összefüggés aközött, hogy valaki jó tanácsokat ad-e, és aközött, hogy hosszú távon fenn tud-e maradni a közösségi médiában. Sőt, az adatok szerint az „anti-képzett” influenszerek nagyobb eséllyel maradnak láthatók, és gyorsabban növelik a követőtáborukat, mint a felkészültebb társaik.
A közösségi média logikája tehát nem a minőséget, hanem a zajt jutalmazza – ez pedig éles ellentétben áll a pénzügyi piacok működésével.
Guruhatás, baráti tippek és a túlélési torzítás
A jelenség nemcsak az interneten figyelhető meg. Sok befektető hallott már baráti sikertörténeteket, látott „megmondó” gurukat, akik hangos jóslatokkal tartják fenn az érdeklődést, ám a veszteségekről ritkán esik szó. Ez a túlélési torzítás klasszikus esete:
a sok vegyes kimenetel közül csak a sikerek maradnak meg a történetekben. Egy-egy jól sikerült befektetés azonban önmagában nem bizonyít tudást, különösen rövid időtávon. Ilyenkor a szerencse szerepe jóval nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk.
Mi marad? Elemzők és intézményi szemlélet
Az elemzők, brókerek és intézményi befektetők mögött általában komolyabb szakmai háttér és módszertan áll. Nem gyors tippekben gondolkodnak, hanem
- időtávokban,
- kockázatokban
- és forgatókönyvekben.
Nem ígérnek biztos nyereséget, viszont segítenek megérteni, milyen feltételek mellett mi történhet, jóllehet ez a megközelítés kevésbé látványos, de sokkal közelebb áll ahhoz, amit a hosszú távú, tudatos befektetés jelent.
A befektetés nem show-műsor
A tőkepiac nem igazságos és nem érzelmes. Nem jutalmazza a magabiztos hangot, és nem bünteti a csendes kételkedést. Nem érdekli, ki mennyire meggyőző – csak az számít, hogy a döntés mögött volt-e tudás, fegyelem és kockázatkezelés. A közösségi média akár lehet jó belépő is a pénzügyek világába, de aki komolyan veszi a pénzét, annak előbb-utóbb ki kell lépnie a hírfolyamból, és szembe kell néznie a számokkal. A pénz továbbra is csendben dolgozik – vagy vész el. A kérdés nem az, ki kiabálja hangosabban a következő nagy lehetőséget, hanem az, ki tudja kezelni azt is, amikor a sztori nem jön be.
