„Most kell venni!” – a legveszélyesebb mondat a tőzsdén, ami néha mégis igaz
A részvénypiacok esése mindig különleges helyzetet teremt. Miközben a hírek gyakran borúlátóak, a befektetők egy része ilyenkor éppen lehetőséget lát: ha az árfolyamok jelentősen visszaestek, sokan úgy gondolják, hogy olcsón lehet vásárolni, és a későbbi felpattanásból profitálni. A logika első ránézésre egyszerű: mélyponton venni, majd magasabban eladni. A gyakorlat azonban ennél jóval összetettebb. A legfontosabb kérdés nem az, hogy vonzó-e az alacsony ár, hanem az, hogy a piac valóban elérte-e a mélypontot, illetve milyen időtávon várható érdemi korrekció vagy emelkedés.
A „ma már olcsó” nem egyenlő a „holnap drága” ígéretével
A mélypont fogalma nem egyetlen konkrét árfolyamszintet jelent, hanem inkább egy viszonyítási pontot: azt a helyzetet,
amikor egy részvény, szektor vagy index jelentősen eltávolodik a korábbi átlagos értékeltségétől, vagyis az árfolyam látványosan a történelmi szintek alá kerül.
Sokan ilyenkor az úgynevezett átlaghoz való visszatérés elvére építenek:
ha valami túlzottan esett, akkor előbb-utóbb visszakapaszkodik egy stabilabb, hosszabb távon jellemző szintre. Ez valóban létező piaci jelenség, ugyanakkor nem automatikus törvényszerűség, és különösen nem rövid távon.
A statisztika nem mindig a mélyponton vásárlók oldalán áll
A piaci legendárium szerint a legnagyobb nyereség azoké, akik pánik idején mernek vásárolni.
A hosszabb idősoros vizsgálatok azonban óvatosságra intenek: rövid távon a nagy esések sok esetben nem fordulnak meg gyorsan, sőt, gyakran folytatódnak.
A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy az átlaghoz való visszatérés évek alatt, nem pedig hetek alatt érvényesül – és még akkor sem mindig. Egy index esetében nagyobb az esély arra, hogy a gazdasági ciklusokkal együtt később újra emelkedés következik. Egy egyedi részvénynél viszont a helyzet jóval kockázatosabb: egy vállalat árfolyama nem csupán a piaci hangulat miatt eshet, hanem azért is, mert a cég üzleti kilátásai romlanak, és ez az egyik legnagyobb különbség, mert
míg a piac egésze hajlamos visszakapaszkodni, addig egy konkrét részvény akár tartósan is alulteljesíthet, vagy akár soha nem tér vissza a korábbi csúcsára.
Miért esett az árfolyam? Ez a legfontosabb kérdés
A mélyponton vásárlás akkor lehet indokolt, ha az árfolyam esése mögött elsősorban átmeneti tényezők állnak: például pánik, túlzott reakció, geopolitikai feszültség, kamatkörnyezet miatti általános eladási hullám vagy technikai jellegű piaci mozgás.
Ha azonban az esés oka fundamentális – például romló eredménytermelő képesség, csökkenő kereslet, adósságproblémák, versenyképességi gondok –, akkor a „minden esés után jön a felpattanás” logikája könnyen félrevezető lehet.
A befektetőknek ezért érdemes megkülönböztetni az olcsó részvényt a csapdától: nem minden alacsony ár jelent lehetőséget, néha egyszerűen csak a piac beárazza a romló kilátásokat.
A tökéletes időzítés illúziója
A mélypont eltalálása a gyakorlatban rendkívül nehéz, még professzionális szereplők számára is.
Az árfolyamok esés közben gyakran olcsónak tűnnek, majd tovább esnek, így a befektető könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy túl korán vásárolt.
Éppen ezért sok tapasztalt piaci szereplő nem egyetlen nagy vásárlással próbál belépni, hanem fokozatosan épít pozíciót: több részletben, időben elosztva, így csökkentve a rossz időzítésből fakadó kockázatot.
A fokozatosság előnye: nem mindent egy lapra
Az egyik legpraktikusabb megközelítés az, amikor a befektető nem próbálja megjósolni a mélypontot, hanem tudatosan elfogadja, hogy azt senki nem látja előre. Ilyenkor a stratégia a következő logikára épül:
- a befektető hosszabb távon gondolkodik,
- az esés során több lépcsőben vásárol,
- és a kockázatot diverzifikációval mérsékli.
Ez különösen akkor lehet hasznos, ha a piac egésze esik, és a befektető nem egyetlen részvényt választ, hanem szélesebb kitettséget épít, például több szektorban vagy akár indexkövető eszközökön keresztül.
Mikor lehet valóban jó döntés a mélyponton vásárlás?
A mélyponton történő vásárlás hosszabb távon akkor működhet a legjobban, ha egyszerre teljesül néhány feltétel:
- az esés mögött inkább piaci hangulat, mint vállalati összeomlás áll,
- a befektetőnek van türelme kivárni a többéves helyreállást,
- a portfólió megfelelően diverzifikált,
- és a vásárlás nem egyetlen, kockázatos döntésre épül.
Fontos szempont az is, hogy a befektetőnek legyen világos kockázatkezelési terve: mekkora veszteséget tud elfogadni, mekkora időtávban gondolkodik, és milyen arányban vállal részvénykitettséget.
Jó stratégia lehet, de csak fegyelemmel
A mélyponton vásárlás gondolata érthetően vonzó, hiszen az alacsony árfolyamok nagyobb hozampotenciált ígérhetnek. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a módszer csak akkor működik jól, ha a befektető nem a tökéletes pillanatot keresi, hanem a kockázatokat kezeli: fokozatosan vásárol, diverzifikál és hosszabb távon gondolkodik. A részvénypiacokon ugyanis nem az a legnehezebb, hogy valaki megvegye a papírt úgymond olcsón, hanem az, hogy felismerje: az alacsony ár valódi lehetőség vagy csupán egy tartósan romló helyzet tünete.
