Meddig tarthat az iráni háború? – három lehetséges forgatókönyv a konfliktus piaci hatásaira
A tavalyi év végén és 2026 elején országos tüntetéshullám indult Iránban az összeomló gazdaság, az infláció és a politikai elnyomás miatt. A hatóságok rendkívül erőszakosan léptek fel: becslések szerint több ezer tüntető halt meg, egyes források szerint akár több tízezer is az első napokban. Az amerikai vezetés már ekkor felfigyelt az eseményekre, és nemtetszését fejezte ki az iráni helyzettel kapcsolatban, majd február végén az USA és Izrael nagyszabású katonai műveletet indított Irán ellen. Az izraeli légierő célzott, vezetéskiiktató csapásokat hajtott végre.
Irán jelenleg egyszerre néz szembe belső felkeléssel és külső katonai nyomással, miközben a politikai vezetés meggyengült. Irán a vezetőinek kiiktatására válaszlépésekkel reagált, és több, a környéken lévő amerikai bázisra mért ellencsapást. Emellett nagyobb olajkitermelőkre és olajfinomítókra is mértek csapásokat, továbbá a Hormuzi-szoros lezárását is bejelentették az irániak.
Ezen a szoroson keresztül jön a világ tengeri olajkereskedelmének 30 százaléka, a globális LNG-kereskedelemnek pedig a 20 százaléka. Ekkora mennyiségű gáz- és olajkínálat-kiesés jelentős mértékű olaj- és gázáremelkedéssel jár, ami már most látszik. Az olajár a légicsapások előtti pénteki záróáraihoz képest 13,7 százalékkal, az európai földgázár pedig 74 százalékkal van feljebb.
Az energiahordozók árának jókora megugrása okozza, hogy az energiaimportőr Európa a légicsapások óta jócskán alulteljesíti az energiaexportőr Amerikát. Azonos devizában tekintve 5,5 százalékkal jobban teljesít az S&P 500, mint a Stoxx 50 index. Az európai benchmarkok alulteljesítése pedig megmaradhat mindaddig, amíg az energiahordozók árai magasan ragadnak.
Meddig tarthat a jelenlegi helyzet?
Rövid táv (napok-hetek): ha a konfliktus nem érinti tartósan az olaj- és gázszállítást, a piacok gyakran gyorsan korrigálnak. A kezdeti sokk után a részvények visszapattanhatnak, amikor a bizonytalanság csökken. Ennek azért elég nagy az esélye, hiszen az amerikaiak is alapvetően négy hét körüli időtávról beszélnek (persze megjegyzik, hogy akár ennél hosszabb is lehet).
Középtáv (hetek-hónapok): ha a Hormuzi-szoros forgalma akadozik, vagy a konfliktus regionálisan eszkalálódik, a nyersanyagárak tartósan magasan ragadhatnak, ami a részvénypiacokra is nyomást gyakorol. Egy elhúzódó energiaársokk akár az 1970-es évekhez hasonló helyzetet is előidézhet. Ennek esélye kisebb, hiszen kijelenthető, hogy az amerikai-izraeli katonai fölény jelentős az iránival szemben, így vélhetően rövidebb távon meg fogják oldani az amerikai-izraeli erők, hogy ne akadozzon a Hormuzi-szoroson keresztüli energiahordozó-szállítás.
Hosszú táv (hónapok-évek): ez ritkább, és akkor következik be, ha a konfliktus tartósan átrendezi a geopolitikai erőviszonyokat vagy az energiaellátási struktúrát. Ilyenkor a piacok új egyensúlyi szintet alakítanak ki. Ennek az esélye konvergál a nullához. Hiszen egy elhúzódó konfliktus az amerikaiaknak sem áll érdekükben, mivel abban több amerikai katona is életét vesztheti, ami csökkentheti Trump esélyeit az időközi választásokon.
