Az olajsejkek jót vidulnak az új fociszabályozáson, nekünk meg nem segít
Fel sem vetődik, a tökéletesnél tökéletesebb változatban sem történhet meg – felelte Szabados Gábor sportközgazdász, amikor azt kérdeztük: az európai labdarúgás újszerű pénzügyi szabályozása segíthet-e a magyar klubfocinak közelebb kerülni az élmezőnyhöz.
Vizsgáltuk azt is, hogy a legnagyobb klubok, például az angol Manchester United várható eladásában milyen szerepet játszhat a hatályos szabályozás, és általánosságban sikeres lehet-e egyáltalán.
Az összegzés: aligha.
Fotó: AFP
Gyakorlatilag minden focikedvelő hallott már az FFP-ről (Financial Fair Play), aztán hogy ismeri-e a szabálycsomag részleteit, illetve mit gondol a hatékonyságáról, az más kérdés.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 2009-ben állapította meg, hogy a klubok több mint fele veszteséget termelt a megelőző évben, és 20 százaléknál is több remegett létbizonytalanságban. Ebből nőtt ki 2011-re az FFP, amelynek nyomán az UEFA büntetgetett is, ám egyik ítélet sem vágott húsba, mert a leggazdagabb szabályszegőkre kiszabott 60 millió eurós (22,8 milliárd forintos) büntetés – ebből 40 millió euró (15,2 milliárd forint) felfüggesztve –, illetve a nemzetközi kupákra nevezhető játékoskeret 25-ösről 21-esre szűkítése semmiképp sem minősíthető elrettentőnek.
Megint jó sok minden nem fért el a górcső alatt
Ezután jött a koronavírus-járvány, amely miatt becslések szerint 7 milliárd eurót (2660 milliárd forintot) veszített az európai labdarúgás, így a tényleg szenvedő kicsik mellett a legnagyobbak is mutogathattak a mínuszokra, amikor a pénzügyi szabályzat be nem tartásával piszkálták őket. Ebből lett az, hogy
az FFP-t 2022 nyarán felváltotta egy másik betűhalmaz, az FSCLR (Financial Sustainability and Club Licensing Regulations), magyarul a klubok pénzügyi fenntarthatóságáról és licenceléséről szóló új szabályzat.
Ennek három fő pillére van: a fizetőképesség, a stabilitás és költségkontroll. Az első pont szerint nem lehetnek lejárt tartozások. A második szerint a futó hároméves vizsgált időszakban legfeljebb 60 millió euró lehet a veszteség, és minden szerződésben szereplő összegnek reálisnak, arányosnak kell lennie. A harmadik pont szerint a játékosfizetésekre és átigazolásokra költött összeg nem lehet nagyobb, mint az összbevétel 90, 80, majd 70 százaléka, mire 2023-tól 2025-ig érünk.
Ehhez jön még, hogy az új szabályozás rövidebb idő alatt és szigorúbban, például exponenciálisan növekvő büntetésekkel járna el a vétkesekkel szemben.
Ugyanakkor sokkal fontosabbnak tűnik, hogy az FFP sem vizsgálta, és az új rendszer sem fogja, hogy:
- a stadionra,
- az edzőközpontra,
- az utánpótlásra,
- a női csapatra
mennyit költ egy klub, azaz gyakorlatilag csakis a férfi felnőttcsapattal kapcsolatos költés a vizsgálat tárgya. Továbbá kérdés, hogy miként dönthető el, hogy egy szerződésben szereplő összeg reális-e, és csak ezek után jön a legnagyobb probléma:
Az FFP-vel nem az volt a gond, hogy gyengék voltak a szankciók, hanem hogy a szabályok kijátszása rendkívül nehezen bizonyítható
– mondta Szabados Gábor. „Amit az UEFA szeretett volna, a releváns megfelelés nem valósult meg: ahol Neymarért a francia PSG kifizethetett 222 millió eurót, Kylian Mbappéért 180 milliót, és később Lionel Messi is odament, ott nyilvánvalóan nem működött az FFP, vagy legalábbis nem a cél szerint. Ennek a rendszernek korlátozott eredményei voltak, és ilyenek lesznek az újnak is. Talán kicsit jobbak, mint eddig, de amit az UEFA vár, és a konzervatívabb gondolkodású szurkolók remélnek, hogy visszafogja a klubok költekezését, az nem fog megvalósulni.”
Mit számít a szabályozás egy arab sejknek?
Emlékeztetett a nemrég ismét elővett Manchester City-ügyre is, amelyről az UEFA azt mondta, hogy amit az Etihad fizet a mezhirdetésért és a stadion névhasználatáért, az irreálisan sok, tehát a többlet valójában a légitársasággal azonos tulajdonos hozzájárulása. A klubot megbüntették, ám fellebbezett a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál, amely pedig úgy vélte: a vád nem bizonyítható.
„Ez a nehéz bizonyíthatóság a jövőben is megmarad, ezért nagyon komoly fenntartásaim vannak az új rendszerrel kapcsolatban” – folytatta a sportközgazdász, aki szerint elméletben azt is meg lehet csinálni, hogy a játékossal kötnek egy labdarúgásra vonatkozó szerződést, ám kötnek egyet a hozzá tartozó céggel is, amely alvállalkozóként részt vesz a stadion vagy edzőközpont felújításában.
Fotó: AFP
Ez vezet át ahhoz a témához, hogy a világ legjövedelmezőbb labdarúgó-bajnokságában, az angol Premier League-ben egymás sarkára lépnek az érdeklődő befektetők, most éppen a legértékesebbnek vélt Manchester United van eladósorban.
Kérdés, melyik jelölt mennyit áldozna a szabályozás alá eső férficsapaton kívüli területekre, illetve, hogy korlátozná-e az FFP utóda.
„Ha belép a katari jelentkező, amely hasonlónak tűnik, mint amilyen a PSG-nél, illetve a Citynél van, az egészen másfajta működési elvet hozhat, mint a jelenlegi tulajdonos amerikai Glazer család, amely csakis kivett pénzt a klubból” – jövendölte Szabados Gábor, akivel természetesen a magyar vonatkozást is átvettük.
Sajnos hamar kiderült: sem az FFP nem segített a kicsik felzárkózásában, sem az utóda nem fog.
Nekünk teljesen mindegy
„Az FFP nemhogy szűkítette volna a távolságot, inkább konzerválta: a szabály szerint a piaci bevételem meghatározott százalékát költhetem el a játékosokra, márpedig egy magyar klub piaci bevétele mindig is csak a töredéke lesz a nagyokénak – érvelt. – Ugyanez igaz a középkategóriás európai klubokra is: jöhet egy arab sejk az Ajaxhoz vagy a Portóhoz is, részben éppen a szabályozás miatt nem fog eltűnni a szakadék.”
