Richard Masters, az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság, a Premier League vezérigazgatója arról beszélt nemrég egy konferencián, hogy a helyi futballszövetség, az FA által bevezetett szigorú vízumrendszer miatt költöttek az együttesek téli rekordot jelentő
815 millió fontot (346,69 milliárd forint) a januári átigazolási szezonban
A munkavállalási engedély megszerzése az Egyesült Királyságban az elhagyása óta ugyanis már nemcsak a hétköznapi emberek, hanem a sportolók számára is hatalmas kihívást jelent.
Az angol klubcsapatok a brexit miatt immár nem szerződtethetnek 18 év aluli külföldieket, 2021. január 1-jétől ráadásul az FA 27 oldalon megfogalmazott pontrendszerének (GBE) – amelyet a hazai játékosok védelmére alkottak meg – is meg kell felelnie egy más országból származó focistának, hogy a szigetországban szerepelhessen. Az engedély megszerzéséhez 15 pontot kell elérni, különleges elbíráláshoz 10-et, ifjúsági korú esetén pedig azt szükséges bebizonyítani, hogy a jövő reménysége hozzájárul az angol labdarúgás fejlődéséhez.
A pontszámításkor mindenkinél figyelembe veszik:
- a nemzeti sorozatokban lejátszott játékperceket,
- a válogatott mérkőzéseket,
- a nemzetközi kupameccseken kapott játékidőt és a csapat szereplését ezekben a sorozatokban,
- a klub erősségét, bajnoki helyezését.
Mentességet azok kaphatnak, akik a világranglista első tíz helyén álló válogatott valamelyikéhez tartoznak, és címeres mezben a találkozók legalább 30 százalékán pályára lépnek. A hírek szerint a rendszer annyira komplikált, hogy a kalkulációt legtöbbször külsős cégek végzik el az egyesületek helyett.
A korábbi magyar gólkirály, a mértékadó Transfermarkt által csupán egymillió euróra (377,59 millió forint) becsült Ádám Martin épp emiatt nem tudott Angliába szerződni, és végül a dél-koreai Ulsan Hyundaihoz igazolt.
Masters úgy véli, a GBE kapcsán finomhangolásra van szükség, mert ugyan a Premier League-nek az a legfőbb célja, hogy minél több tehetséget neveljen ki a nemzeti együttest irányító Gareth Southgate szövetségi kapitánynak, de ha nincs versenyhelyzet és alacsony a merítési lehetőség – miközben az elvárások folyamatosan nőnek –, az amolyan inflációs szituációhoz vezethet.
A vezérigazgató szavait támasztja alá, hogy
a PL-gárdák januári transzferkiadásainak 85 százaléka külföldi ligákban landolt, azaz mindössze 15 százalékban költöttek a helyi piacon – ez hosszú távon egyáltalán nem kedvez a világ legtöbb pénzét termelő bajnokságának.
A brexit előtt ráadásul még 60 ezer játékos volt jogosult az Egyesült Királyságban futballozni, míg az EU-ból való kilépéssel ez a szám ötezerre csökkent. A legnagyobb bevételi forrás így továbbra is a médiajogdíjakból származik.
„Kikapartuk magunknak a gesztenyét, előnyt építettünk ki az európai versenytársainkkal szemben, most mégis ezek a riválisok aratják le a munka gyümölcsét. Olyan játékosokért kell fizetnünk, akiket már fiatalkorban megszerezhettünk volna. Részben ezért a pontrendszer okolható” – mondta Richard Masters, aki megerősítette, hogy a pénzügyi fair playnek (FFP) ezt követően is minden csapatnak meg kell felelnie.
A januárban több mint 300 millió fontot (127,24 milliárd forint) költő Chelsea-t például különösen közelről figyelik.
A Premier League-vezér úgy fogalmazott, Graham Potter alakulatának minden valószínűség szerint több futballistától is meg kell válnia a nyáron, hogy ne sértse meg az FFP-re vonatkozó szabályokat. Arról korábban a Világgazdaság is beszámolt, hogy a londoni Kékek találtak egy kiskaput, amelynek köszönhetően az újonnan igazolt, hosszú távra szerződtetett labdarúgók vételárát amortizációs költségként számolják el évente.