A legújabb focimánia: a multiklub-modell

Nem a sokszakosztályos, nemzeti egyesületi modell a menő, ahogy idehaza megszoktuk a Fradi, az Újpest, a Honvéd, a Vasas vagy a DVTK sok évtizedes példáján, hanem inkább az, hogy egyazon tulajdonos más országbeli csapatokat gyűjt csokorba, és globális szervezetet épít: ez a multiklub-modell.

Eladósorban van például a Manchester United, ami önmagában is fontos téma, hiszen a jelenlegi tulajdonos amerikai 

A lehetőségre az egyik jelentkező a brit Sir Jim Ratcliffe, az Ineos petrolkémiai vállalat alapítója, aki üzleti felfutása nyomán a sportba is befektetett. Megvette például a világelsőnek számító Sky kerékpárcsapatát, majd a francia Nice labdarúgó-egyesületét is, azaz már a fociba is belekóstolt. Ennek pedig most a United eladása kapcsán lehet jelentősége, mert az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA) korlátozásai vannak arra az esetre, ha egyazon tulajdonos több csapatot is birtokol.

Ám ettől még a multiklub-modell nagyon is népszerű, és habár a Red Bull-konszern kezdte az egészet, pont a United városi riválisa, a Manchester City űzi a legjobban.

Melyik a legsikeresebb csoportosulás?

Az Egyesült Arab Emírségek legerősebb tagja, Abu-Dzabi a tulajdonosa a City Football Groupnak (CFG), amely több mint tíz országban található labdarúgócsapatok ernyőszervezete. A zászlóshajó persze az angol Manchester City, ugyanakkor testvérklubok fellelhetőek Ausztráliától Amerikáig mindenhol.

A Manchester City 2008-ban került 100 százalékosan az CFG-hez, 2013-ban az amerikai New York City FC következett 80 százalékos részesedéssel, majd az ausztrál Melbourne City 100, illetve a japán Yokohama Marinos 20 százalékkal. 2019 óta pörgött fel igazán a focivásárlási láz, egymásután köttettek a szerződések:

• az indiai Mumbainál (65 százalékos részesedés)
• a kínai Sichuan Jiuniunál (29,7 százalék)
• a belga Lommelnél (99 százalék)
• a francia Troyes-nál (100 százalék)
• az olasz Palermónál (80 százalék)
• és a brazil Botafogónál (90 százalék)

Ezzel a portfólióval egyértelműen a City Football Group a legsikeresebb multiklub-csoport, ha esetleg összbevételben nem is, az eredményeket tekintve mindenképp: erre ékes példa a Manchester City néhány hete teljesített történelmi triplázása.

Na de mi értelme van a csapathalmozásnak?

Mit gondol a hangos öt százalék?

Nos, az egyik nyilván a dicsőség, a másik pedig a szinergiák kihasználása, a sportszakmai és gazdasági sikerességhez vezető hatékonyság.

A Manchester City szempontjából fontos tényező lehetne a Brexit, pontosabban az Európai Unióból kilépés járulékos hatásai a focisták szerződtetésekor. Az EU munka- és sportszabályozási keretein belül ugyanis könnyű volt a játékosokat igazolni, azóta viszont életbe lépett egy régi brit szabályozás modernizált változata, amely nehezebbé teszi a szigeteken kívülről érkezők munkavállalási engedélyének megszerzését. 

amíg például kellő felnőttválogatott-meccset gyűjtenek a hazájukkal. Erre pedig kiválóak az olyan partnerek, mint például a spanyol, olasz, francia és belga bajnokságban szereplő kis- és középcsapatok, amelyek a kulturális változások és a színvonal-emelkedés tekintetében is közbülső lépcsőt jelentenek a távoli vidékekről Angliába tartó fiatal játékosoknak.

Ez az egyik elmélet, csak mivel a Manchester City szupererős keretében nincs egy ilyen focista sem, aki távoli földrészről egy inkubátorklubon át került volna a nagycsapathoz, vitatható a valódisága. Ugyanakkor kecsegtetőbb úgy kiajánlani szponzorlehetőségeket, hogy az nem csak egy, hanem akár tíz csapatnál és országban, több földrészen megjelenhet. Ugyanígy megosztható a know-how a klubcsoporton belül.

– mondta John Textor, aki az Eagle Football Holdings nevű cégén keresztül résztulajdonos az angol Crystal Palace-ban, a francia Lyonban, a belga Molenbeekben és a brazil Botafogóban is. 

Textor hozzátette: az ő szervezete nem számít gazdagnak a multiklub-modell nagymenői között, és inkább az együttműködésben hisz. Megjegyezte, szerinte nem igaz, hogy „a többség a többcsapatos tulajdonlás ellen van és utálja az amerikai tulajokat”, szerinte csak hangos öt százalékról van szó, amely ellenáll a változásoknak.

Mit néznek YouTube-on?

Mindenesetre az UEFA kutatása alapján a kontinensen 195 klub 6500 játékosa tartozik 27 multiklub-szerveződéshez, amelyek harmada a tulajdonosi kört nézve amerikai központú. 

Például a világ legjobb bajnokságának tartott angol Premier League legutóbbi idényének a 20 csapata közül kilencnek volt összefonódása más sportegyesülettel. A további nagy focibajnokságok, Francia- Olasz- és Spanyolország élvonalbeli klubjai közül további 20 tartozik ilyen körbe és még a sok szempontból sokkal konzervatívabb Németországban is akad három. Ezáltal a nagy európai ötösből érintett 91 klub révén 32,7 százalék az összesített arány. 

A multiklub-modell egyébként sportágakon túlra is mutathat, mert például az angol Liverpool focicsapatának birtokosa, az amerikai Fenway Sports Group (FSG) az amerikai Boston Red Sox baseball- és a Pittsburgh Penguins hokicsapatának is a tulajdonosa.

Az egész multiklubosdi pedig nemcsak az FSG-féle bálnák játéka, mert az angol harmadosztályú focicsapat, 

Ez a kapcsolódó szurkolótáborokra gondolva hatalmas piacot jelent, és a már idézett Textor szerint a „keresztdrukkolás” nagyon is valós dolog, mivel a multiklub-csoportban található egyesületek szimpatizánsai elkezdenek figyelni a társcsapatokra is.

„A Molenbeek meccseit például már Brazíliában is adják, 300 ezren nézik YouTube-on. Így lehet kapcsolatokat építeni. Ugyanez történik a közösségi médiában is, de arra figyelni kell, hogy mindenki jól járjon, ami kényes feladat” – összegzett Textor.