Nyilvánvalóan hatalmas fogás volt a portugál Cristiano Ronaldo, de ez csak a kezdet: Szaúd-Arábia központi programmal csábítja a világsztár labdarúgókat, akik közül többek között ezen a nyáron Lionel Messi és Karim Benzema is megérkezhet – utóbbit már a héten az országba várják.
Fotó: AFP
Lassan véget ér az európai klubidény, amelyből már csak az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) első és harmadik számú kupasorozatának a döntője van hátra, a másodiknak számító Európa-liga fináléja már le is ment, ez volt múlt szerda este nálunk, a Puskás Arénában.
Amúgy a legtöbb bajnokság lezárult, ami az idén a szokásosnál nagyobb mennyiségben hozott személyes búcsúkat. A svéd Zlatan Ibrahimovic 41 évesen rögtön a teljes sportpályafutását fejezte be az olasz Milannál
– ahol eleve alig játszott a legutóbbi térdsérülése óta –, és hozzá hasonlóan biztosan távoznak jelenlegi klubjuktól a következő nagyságok:
- a francia Karim Benzema (a spanyol Real Madridtól)
- a spanyol Sergio Busquets (a spanyol Barcelonától)
- a brazil Roberto Firmino (az angol Liverpooltól)
- a francia Eden Hazard (szintén a Real Madridtól)
- az argentin Lionel Messi (a francia PSG-től)
Túlsúlyosság, cukorbetegség
A felsoroltakban közös, hogy nagyjából mindent megnyertek, amire reálisan lehetőségük nyílt, dúsgazdagok, ugyanakkor mindannyian elmúltak már 30 évesek, de talán még bennük van néhány év az eddiginél kevésbé megterhelő sportkörnyezetben.
Itt jön a képbe Szaúd-Arábia, amely elképesztő önreklámozó kampányban folytat, és ennek legfőbb tétele a sport.
Ezért csinált a királyság saját golfsorozatot, ezért az olajcége, az Aramco a Forma–1-es világbajnokság főszponzora és ezért vette meg a befektetési alapján, a Public Investment Fundon (PIF) keresztül az angol Premier League-ben szereplő Newcastle United focicsapatát.
Fotó: AFP
Mindegyik projekt sikeres, a Newcastle például több mint két évtizedes szünet után jutott be ismét a Bajnokok Ligájába, amihez jön a válogatott meglepően jó szereplése a tavalyi világbajnokságon – például a későbbi aranyérmes Argentína legyőzése a csoportkörben –, illetve Ronaldo szerződtetése, és máris érthető, miért a focin keresztül akarják továbbvinni a Szaúd-Arábia jó hírét keltő programot.
Ezt persze a nagyvilág többsége „sportswashing”-nak minősíti, azaz hogy a szórakoztatóiparral akarják kimosni az ország szégyenfoltjait, amiket például az emberi jogok tiprásával gyűjtött. Erre a helyi válasz, hogy sokkal inkább a sportkedvelő lakosság kedvére tennének, illetve népnevelő szándék is létezik, mert jelentős probléma a túlsúlyosság és a cukorbetegség, ezért propagálják inkább a sportot…
Minden út a PIF-hez vezet
Mindenesetre a terv kész, és természetesen pénz is van hozzá. A New York Times felderítette, hogy központilag akarják megszerezni a korosodó világsztárokat, szám szerint 12+8-at.
Rijád és Dzsidda két-két klubjának rivalizálását mesterségesen erősítve a négy csapathoz (Al-Nasszr, Al-Hilal, illetve Al-Ittihad és Al-Ahli) irányítanak három-három, összesen 12 klasszist, a maradék nyolcat pedig a többiekhez.
Mindez elüt az európai gyakorlattól, hogy a klubok önállóan üzletelnek egymással, viszont hasonlít arra, amit az észak-amerikai MLS (Major League Soccer) alkalmaz, hogy a játékosok nem az egyesülettel, hanem a ligával szerződnek technikailag. Emlékeztet arra is, amivel Kína próbálkozott a 2010-es években, hogy észbontó fizetéseket kínáltak mindenkinek, és például az angol Chelsea-től a pályája csúcsán lévő brazil Oscar oda is igazolt – csak aztán az állam megtiltotta az ilyen extra költéseket, majd jött a Covid, és elhalt az egész.
Fotó: AFP
A szaúdiak már szisztematikusabban csinálják. Például a liga ügyvezető igazgatója, Garry Cook a Nike-nál és a Manchester Citynél is dolgozott korábban, most az ő feladata a terv kivitelezése, aminek járulékos haszna lehet a 2030-as világbajnoki pályázat megsegítése.
Értesülések szerint csak a sztárjátékosok éves fizetésére 1 milliárd dollárt (345,5 milliárd forintot) szánnak
– Ronaldo 200 millió dolláros (69,1 milliárd forintos) fizetése még csak nem is idetartozik.
Viszont az átigazolási ügyekre szakosodott olasz újságíró, Frabrizio Romano posztja szerint Benzema is ugyanennyire számíthat az Al-Ittihadtól, amelyhez 2025-ig ír alá.
Közben az ilyen kaliberű játékosokhoz passzoló szórakoztató központokat építenek a PIF cégei, amelyekbe stadionokat is terveznek, a kiemelt kluboknak itt kéne játszaniuk, és a bajnokságnak máris a PIF egyik építőipari vállalata, a Roshn a névadó főtámogatója.
Mégsem boldog mindenki.
Mi lesz a többiekkel?
Egyrészt kérdéses, hogy az említett klasszisok mennyire szeretnének az európai csúcsfocinál alacsonyabb színvonalon játszani. Másrészt intő példa az említett kínai próbálkozás, amelyből sok ügylet ki nem fizetett javak és szerződésszegések nyomán a bíróságon végezte. Harmadrészt azok a szaúdi klubok, amelyeket a „futottak még” kategóriába helyeztek, kiborultak.
Például a kilencvenes években domináns Al-Sabab csak a harmadik legnagyobb csapat Rijádban a Ronaldo-féle Al-Nasszr, illetve az Al-Hilal mögött, úgyhogy a saját stadionfejlesztéséhez nem is tud támogatást szerezni. Az elnök, Khalid al-Baltan dühöngött is egy múlt heti sajtótájékoztatón, kiemelve, hogy Ronaldo fizetése a négyszerese az ő teljes költségvetésüknek.
A pénzügyi szakadék túl nagy, képtelenség tartani a lépést. Nekem csak egy kis japán szedánom van, de Lamborghinikkel és Ferrarikkal kéne versenyeznem. Ha pedig nem nyerek, akkor még én vagyok a rossz?
