A spanyol sportsajtó vidáman megél abból, hogy országában tudhat kettőt a világ legnagyobb focicsapatai közül: a Real Madridról és a Barcelonáról szóló tartalmakból bármennyit elfogyaszt a helyi közönség. Kicsit bonyolultabb a helyzet, ha a francia Le Monde ír róluk, mert bár a témák ugyanannyira érdekesek, ám ha jogvita kerekedik, akkor már nem egy, hanem két ország érintett, és mint alább kiderül, ez akkor is probléma, ha az Európai Unióban elvileg egyenlőek a jogrendszerek.
A történet majd’ két évtizedes, a francia Le Monde napilap ugyanis 2006. december 7-én írt arról a honlapján, majd másnapi nyomtatott számában, hogy a spanyol Real Madrid és Barcelona labdarúgóklubjainak milyen szövevényes kapcsolatai lehettek dr. Eufemiano Fuentesszel, akit a kerékpársportban feltárt doppingügyek kapcsán ítéltek el – például, hogy az orvosnál kézzel írt jegyzeteket találtak a két focicsapatra vonatkozóan.
Mindkét egyesület nehezményezte a megjelenteket, és keresetet indított a kiadó, illetve a szerző ellen.
A spanyol hatóságok meg is ítéltek a Realnak a kiadóval szemben 390 ezer euró (154 millió forint), az újságíróval szemben 33 ezer eurónyi (13 millió forint) kártérítést,
míg a Barcelona esetében a beadvány technikai hiányosságai miatt csupán 15 ezer eurót (5,9 millió forint). Ezután a felperesek megkíséreltek érvényt is szerezni a döntésnek Franciaországban – ahol azonban a helyi bíróságok az útjukat állták.
A Real Madrid és az EU-alapelvek
Miként azt elemzésében Mernyei Ákos Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) EJKK Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója bemutatta: a francia hatóságok azzal érveltek, hogy a spanyolországi döntés végrehajtása ellentétes volna a francia közrenddel.
A francia bíróságok előadták, hogy az ilyen magas kártérítési összegek nincsenek összhangban a francia bírósági gyakorlattal, továbbá olyan súlyosak, hogy véleményük szerint komoly visszatartó hatást gyakorolnának a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságára.
Ám ez a vélemény bizonyítja, hogy a franciák érdemben vizsgálták a spanyolországi döntést – ez viszont ellentétes az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával és a vonatkozó EU-s rendelettel is.
Az EU alapértékei a „négy szabadságként”-ként is ismert tételek, így tehát:
- az áruk,
- a szolgáltatások,
- a munkaerő (személyek),
- a tőke szabad áramlása.
Ugyanakkor kapcsolódik hozzájuk egy ötödik is, az „ítéletek szabad áramlása”, másként, hogy a tagállamok jogrendszerei egyenértékűek, a jogi minimumok azonosak, ezért az igazságszolgáltatási rendszerek megbízhatnak egymásban.
Tehát az egyik tagállamban született döntés másik tagállambeli érdemi vizsgálatára nemhogy nincs szükség, egyenesen tiltott, és a határozatokat végre kell hajtani.
Itt jön képbe a Real Madrid–Le Monde-jogvita spanyolországi döntésének franciaországi értékelése, illetve egy „gumikivétel”.
Már az Európai Unió Bíróságához küldték a kérdéseket
Mernyei Ákos Péter kifejtette, hogy a jogi döntések elismerése és a végrehajtása természetesen kölcsönös, de akad kevés számú kivétel. Az egyik ilyen az úgynevezett „ordre public”, amely lehetőséget ad bármely tagállamnak, hogy megtagadja olyan más tagállamból származó ítélet elismerését és végrehajtását, amely szerinte a saját közrendjébe ütközik – ez történt ebben a konkrét esetben. Csakhogy:
A túlzottan gyakori és széles körű hivatkozás könnyen szétzilálhatja az európai uniós igazságügyi együttműködést
– figyelmeztetett, hozzátéve, ha az egységes európai együttműködés fontos, akkor a tagállamok bíróságainak önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Megjegyezte azt is, hogy a francia Semmitőszék egész kérdéscsomagot küldött az EU Bíróságának, iránymutatást kérve például arra, hogy egy sportegyesület jó hírnevének megsértése miatti bírósági elmarasztalás milyen esetben eredményezi a közrend sérelmét.
Veszélyes terepre tévedtek
Maciej Szpunar főtanácsnok úgy vélekedett, hogy a megkeresett bíróságnak vissza kell utasítania egy másik tagállamban hozott ítélet végrehajtását, amennyiben az a szólásszabadság nyilvánvaló megsértését eredményezheti, továbbá, ha a megállapított kártérítés az adott ügyön túlmutat. A megállapított kártérítési összeg nem lehet akkora, hogy:
- a kártérítésre kötelezett magánszemélynek a megfizetéséért évekig kelljen dolgoznia, illetve meghaladja a több tucatszorosát,
- gazdasági társaság esetében pedig a gazdálkodást veszélyeztesse.
Mernyei Ákos Péter úgy véli, ezzel „veszélyes terepre tévedt a főtanácsnok elsősorban az európai igazságügyi együttműködést, másodsorban a közrendi kivétel szabályának alkalmazhatóságát (alkalmazását) illetően”, és nagy kérdés, hogy a jövőben az EU Bírósága ehhez igazítja-e működését.
A Real Madridra egyébként más jellegű kihívás is vár: a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a címvédő angol Manchester Cityvel találkozik.
