Nyugdíjcélú megtakarítás (nyugdíj-előtakarékosság)

A nyugdíjcélú megtakarítás olyan hosszú távú pénzügyi megoldás, amelynek célja, hogy a munkából való kilépés után a magánszemély kiegészítő jövedelemhez jusson az állami nyugdíjon felül. Lényege, hogy a befektető aktív évei alatt rendszeresen félretesz megtakarítást, amely idővel tőkét halmoz fel, majd a futamidő végén járadékként vagy egyösszegű kifizetésként felhasználható. A nyugdíj-előtakarékosság szükségességét az a demográfiai tendencia erősíti, hogy a várható élettartam nő, miközben a társadalom öregszik, így az állami nyugdíjrendszer egyre nagyobb terhelés alá kerül. Magyarországon három olyan megtakarítási forma létezik, amelyhez az állam adójóváírással járul hozzá: a nyugdíjbiztosítás, az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). Ezeknél az éves befizetések 20%-a, legfeljebb 130 000 forint visszaigényelhető a személyi jövedelemadóból, ami a hosszú távú hozamot érdemben növeli. A nyugdíjcélú megtakarítás időtávja jellemzően 15–30 év vagy még hosszabb, ezért a befektetési portfólió kialakítása során a hozam-kockázat arány, az életkor és a járulékos költségek különösen fontos szempontok. A tudatos nyugdíjtervezés nemcsak a megtakarítás összegéről, hanem a rendszerességről, a pénzügyi fegyelemről és az időtényezőről is szól: minél korábban kezdődik a felhalmozás, annál nagyobb szerepet kap a kamatos kamat hatása, és annál kisebb havi összegek is elegendők lehetnek a kívánt életszínvonal fenntartásához nyugdíjas korban.