Balkán: a jó irány

George Robertson NATO-főtitkár az első eseményt történelmi jelentőségűnek, a másodikat a helyes irányba tett lépésnek mondta. Politikusok szeretik túlértékelni azokat a történéseket, amelyeknél maguk is bábáskodnak, ezúttal azonban igazságtalan lenne megkérdőjelezni a főtitkári minősítést. Mindkét esemény példaértékű -- ha nem is a teljes terrorizmusellenes harcban, de -- az afganisztáni politikai rendezés keresésében mindenképp. Abban, hogyan lehet fegyveres konfliktust lezárni, törvényileg szabályozni többség és kisebbség együttélését.
A koszovói választással a nulla pontra tért vissza a tartomány: beigazolódott, hogy a helyi albánok többsége annak a mérsékelt politikusnak, Ibrahim Rugovának a platformjával ért egyet, aki békés úton kívánja elérni a függetlenséget. A militáns albánok kisebbségben maradtak, várakozáson felül vettek részt az ott honos szerbek is a voksolásban -- nekik Rugova miniszteri posztot ígért a tartományi "kormányban". Az egyetlen szépséghiba az, hogy Koszovó nemzetközi protektorai hallani sem akarnak a tartomány függetlenségéről.
Macedóniában az igazolódott be, hogy importált fegyveres csoportok ideig-óráig eredményesen kezdhetik ki az államhatalmat, ha jelszavaik valóságos sérelmekre épülnek. Itt azt kell intő jelnek tekinteni, hogy az albán felkelők alig 3600 fegyvert adtak csak le; de azt is, hogy a szkopjei parlament legalább hathetes késéssel iktatta törvénybe a politikai vezetők által vállalt kötelezettségeket. Ezért aztán egyelőre késik a donorkonferencia összehívása is.