Több fronton küzd a Dunaferr

A Dunaferr Rt. 55 éves vezérigazgatója elődjéhez hasonlóan ugyancsak a vasműben kezdte pályafutását: 1968-ban hengerészként lépett be a céghez. Tóth László rendkívüli körülmények között került a társaságcsoport élére. A korábbi menedzsment által alapított Acél XXI. Kft.-vel 1996-ban kötött vagyonkezelési szerződés felbontását követően a tulajdonos ÁPV Rt. nevezte ki őt ez év februárjában.
A tavaly 384,5 milliárd forintos árbevétel mellett 7,3 milliárdos adózás előtti eredményt produkáló társaság előző vezetése erre az évre 560 milliós eredményt prognosztizált. A Tóth László vezette menedzsment azonban új tervet készített, ami 2,9 milliárd forintos veszteséget jelzett előre, s a hivatalos közlés szerint ezt tartani is tudják. Az ok alapvetően az acélipar világméretű válsága, ami a szokásosnál gyorsabban követte az előzőt, hiszen legutóbb 1989-ben voltak mélyponton a termékárak.
A válság okait illetően Tóth László elsőként az Egyesült Államok protekcionista iparpolitikáját említi, amellyel egyes országok árubehozatalát megakadályozta, leállította. Emiatt is mindenki Európában és Európa környékén kívánja az általa előállított acélipari termékeket értékesíteni. Így a kontinensre rendkívül nagy mennyiségű acél érkezett, s a túlkínálat nyilvánvalóan nyomta lefelé az árakat.
Szakértők szerint azonban már látszik az alagút vége, hiszen számos helyen visszafogják a termelést, leállítanak bizonyos műveket. Ennek eredményeként úgy ítélem meg -- mondja a Dunaferr Rt. vezérigazgatója --, hogy az elkövetkező időszakban a raktárak telítettsége csökken, és valószínűleg az árak is rendezettebbek lesznek. Dunaújvárosban arra számítanak, hogy az árak 2002 második felében normalizálódhatnak.
A versenyképesség megőrzése érdekében természetesen elkerülhetetlenek bizonyos fejlesztések. A legjelentősebb beruházás a kokszoló átépítése lesz. A becslések szerint 26 milliárd forintos beruházás eredményeként 3-5 éven belül exportőrként jelenhetnének meg az európai kokszpiacon.
A vasmű stratégiájának alapvető eleme, hogy növeljék a magasabb feldolgozottságú termékek arányát, ami értelemszerűen magasabb hozzáadott értéket jelent, s ezáltal növekvő árbevétel mellett stabilizálhatják piaci pozícióikat. Ugyanakkor -- tette hozzá Tóth László -- a foglalkoztatási felelősség is része a stratégiának. Az új menedzsment hivatalba lépésekor rögzítette, hogy a jelenlegi, közel kilencezres létszámot meg kívánja tartani. Az azonban elképzelhető, hogy bizonyos csoportokat más területekre helyeznek át. Az a furcsa helyzet alakult ki ugyanis a vasműben -- magyarázta Tóth László nemrégiben, a parlament Dunaferr-albizottságának Dunaújvárosba kihelyezett ülésén --, hogy egyes üzemekben komoly létszámhiánnyal küzdenek, s ez olykor a termelést is akadályozza, máshol viszont láthatóan felesleg van.
Mindeközben komoly csatát vív a menedzsment a vasasszakszervezettel a béremelés ügyében. Egy közelmúltbeli munkásgyűlésen elmondták: a cégcsoport egyes társaságainak vezetőivel a szakszervezet megállapodott erre az évre 12,5 százalékos, vagyis a 10 százalék alatti inflációt figyelembe véve 2,5 százalékos reálbér-növekedésről. A jelenlegi menedzsment azonban hivatalba lépését követően a Dunaferr Rt. nehéz helyzetére hivatkozva csekélyebb emelést javasolt, ami a szakszervezet szerint reálbércsökkenést okozna.
Mintegy ráadásként lassan másfél éve politikai csatározások középpontjában áll a vasmű. Előbb az 1996-ban kötött vagyonkezelői szerződés, majd a vezetőváltás, később a dolomitszállítás ügyében folyt a nyilatkozatháború, az utóbbi másfél-két hónapban pedig intézményesült formában, a parlament Dunaferr-albizottságában zajlik.
Ezek után az Eurofer -- többek között Magyarországgal szemben -- dömpingeljárást kezdeményezett az Európai Bizottságnál. Dunaújvárosban ezt formai és tartalmi okokból is erősen kifogásolhatónak tartják, mégis tény, hogy újabb "frontvonal" nyílt.