Jelzések Saronnak

Washington mégsem hajlandó teljesen ejteni Arafatot - ez volt Ariel Saron háromnapos amerikai tárgyalásainak legfőbb tanulsága. Ennek ellenére Saron megerősítette: Izrael sem most, sem a jövőben nem számol partnerként Jasszer Arafattal. Igaz, megfigyelőknek feltűnt, hogy ezzel egyidejűleg azt is fontosnak találta megismételni: a megbékélési folyamat végállomásaként valószínűleg egy palesztin állam megteremtésével kell számolni. Ez is azokat a feltételezéseket erősíti, amelyek szerint nemcsak Simon Peresz külügyminiszter, de Saron is úgy gondolja, hogy a következő lépésnek inkább egy újabb átmeneti megállapodásnak kell lennie, amely korlátozott államiságot biztosítana a palesztinoknak a már ellenőrzésük alatt álló területeken. Peresz és Saron abban viszont már nem ért egyet, hogy ezután minek kellene következnie. A miniszterelnök előbb tesztelné az államalakulat stabilitását, mielőtt tárgyalna a végleges határokról, a külügyminiszter azonban egy éven belül nekilátna ennek is.

De ha mindehhez Saron szeretne új palesztin partnereket keresni, Washingtonban a jelek szerint ezt nem bátorítanák. Aligha választható el az óvatos amerikai manőverezés az arab világ reagálásától az elmúlt hetek fejleményeire, mint ahogyan az sem lehet teljesen véletlen, hogy a The New York Times épp most közölt kiszivárogtatásokra épülő, nagy tényfeltáró cikket arról, miként jutottak el a töréspontig az amerikai-szaúdi kapcsolatok még a tavalyi terrortámadások előtt, éppen a Bush-adminisztráció egyoldalú pártossága miatt.

Márpedig az egyre bonyolultabb közel-keleti játszmában Washington újabb húzásra készül. Miután Bush a napokban alig burkoltan figyelmeztette Irakot és Iránt, most Saron már azzal utazhatott haza, hogy egy iraki támadás esetén felhatalmazást kapott a válaszadásra.

Nem úgy, mint az Öböl-háború idején. Ám akkor a frontvonalak és az érdekviszonyok mintha átláthatóbbak lettek volna. (LG)