Jogfolytonosságra játszanak

A Fidesz ugyan nem találta fel a spanyolviaszt, ám annak termelését a korábbi extenzívből az intenzív szakaszba helyezte. A korábbi kormányok sem szalasztották el a lehetőséget, hogy - biztos, ami biztos alapon - a választásokat megelőzően állami kötelezettségvállalásokról döntsenek, akár évekre előre determinálva milliárdok kifizetését. Ilyen mértékű ígérvénydömping azonban még nem volt.

Hol az derül ki, hogy a költségvetési tartalékokat máris lekötötte a kormány, hol az, hogy a Széchenyi-terv teljes idei keretére megvannak már a pályázatok nyertesei, hol azt tudhatja meg a publikum, hogy az autópálya-program keretében újabb kontraktusok köttettek. Mellékes körülmény, hogy például a helyi önkormányzatok, amelyek nem tervezett kiadásaira elkülönítettek 25 milliárdot, még igényeiket sem jelez(het)ték, hogy a Széchenyi-terv keretében alig hatmilliárd forintot tudtak eddig kifizetni, s hogy egyetlen kilométer új autópályát sem adtak még át.

A lényeg nem is ez. Az a fontos: amíg lehet, osszunk. Számunkra kedves/hasznos, hozzánk közel álló testületeknek, vállalkozóknak, cégeknek. Annak tudatában, hogy amit ma az állam pecsétjével elláttunk, az - a jogfolytonosság elve miatt - fél év múlva is érvényes lesz. Még akkor is, ha esetleg mi már nem leszünk kormányon.

Az ilyen ígérvények még szavazatokat is fialhatnak: akár a kedvezményezettek vagy - a pr-értéknek köszönhetően - az ingadozó polgárok körében. Kiváltképp, ha milliárdokba kerülő, minisztériumi hirdetményeknek álcázott kormánypropaganda is támogatja az osztogatós lépéseket.

Persze lehetne másként is szavazatokat szerezni. Úgy, hogy átlátható módon, minden önkormányzat egységes elvek alapján jutna forrásokhoz, hogy közbeszerzéssel választanák ki a nagy állami projektek kivitelezőit, s hogy egyes vállalkozók támogatása helyett egységesen - például adómérsékléssel - segítenék a kicsiket és a nagyokat egyaránt.

N. Vadász Zsuzsa