Keserédes tőzsdei helyzetkép

Az elmúlt hónapok tőzsdei tanulságai közül az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy az igen alacsony forgalomból a hangulatra nézve nem lehet következtetéseket levonni. A piaci aktivitás ugyanis ma nagyjából olyan, mint szeptember elején, csak az index van feljebb úgy 1700 ponttal.

A hazai tőzsdével kapcsolatos paradoxon, hogy ugyanazon médiumban néhány nap eltéréssel jelenhet meg egy cikk arról, miért halott a piac, és egy másik az index éves csúcsának hátteréről. Igen érdekes, hogy az elmúlt két hónapban úgy lett a BUX a világ öt legjobban teljesítő indexének egyike, hogy a hazai befektetők részéről tovább csökkent az érdeklődés a tőzsde iránt.

A piac igen érdekes helyzetben van ma. A külföldi befektetők az árfolyammozgások tanúsága szerint itt vannak és üzletelnek, a forgalom ugyanakkor továbbra is rettentően alacsony. Ez alighanem annak a következménye, hogy külföldi nagybefektető alatt ma már jóval kevesebb nagy alapot kell értsünk, mint akár két-három évvel ezelőtt. Akkor jellemzően sok feltörekvő piacra szakosodott alap állt a vételi és ugyancsak nagyszámú nagybefektető az eladói oldalon, mellettük pedig ott voltak a hazai spekulánsok is, akik a külpiaci ármozgások által többé-kevésbé meghatározott trendeknek megfelelően próbáltak az erősebb oldalra állva néhány napos pozíciókat felvenni, illetve napon belül üzletelni. A nagybefektetők jó része azonban eltűnt, s kis túlzással azt lehet mondani, hogy néhány nagy vevő és néhány nagy eladó találkozásának eredménye, hogy a forgalom el tudja érni a négy-öt milliárd forintot.

Manapság ha egy befektető tételt akar venni a tőzsdén, akkor szinte biztos lehet abban, hogy négy-öt százalékkal mozdítja el felfelé az árfolyamot, mire normális méretű eladásra váró pakettek tűnnek fel a túloldalon. Brókerek elmondása szerint nemegyszer akadt arra példa, hogy egyetlen jelentősebb megbízás nyomán mozgott az egész hazai piac, ez pedig hatalmas kockázatot jelent. A kis tétellel és rövid távon játszó hazai spekuláns joggal érezheti úgy, hogy akár kaszinóba is mehetne - az egy-két piacmozgató nagy megbízó aktuális hangulatára fogadást kötni hasonló, mint pirosra vagy feketére tenni.

Egy likvid, pergő piacon nem eltalálni a sok ezer befektető megbízása nyomán kialakult trendet és emiatt bukni, az teljesen más érzés, mint jól megérezni a külpiaci trendet, de egyetlen befektető ellentétes véleménye miatt sok pénzt veszíteni. Nem meglepő tehát, ha a magyar piac rövid távú likviditását adó spekulánsok egy része - azok, akik egyáltalán kitartottak a tőzsdézés mellett - ma nagyrészt a külföldi részvények kereskedésével foglalkozik. Részben ez állhat azon trend hátterében, amely szerint a háztartások tulajdonában levő tőzsdei részvények aránya immár egy éve csökken, függetlenül attól, hogy az árfolyamok immár emelkednek. Sajnos azonban az eladók döntő része azért válik meg papírjaitól, mert elege van az elmúlt évek veszteségéből és úgy általában az egész tőzsdéből. Ők azok, akik a szakértők szerint - hossz ide vagy oda - jó darabig a részvény szót sem akarják hallani.

Pedig a mi kis piacunk döntő része többé-kevésbé hatékonynak tűnik: ezt a részt pedig úgy hívják, hogy az öt blue-chip részvény. Ezek árfolyama úgy mozog, hogy utólag visszatekintve minden váratlan elmozdulás logikusnak tűnik. A hírek, tények és a várakozások is tükröződnek az árfolyamukban, amelyek hosszabb távon továbbra is tükrözik a fundamentumokat. Itt azonban be is lehetne fejezni: a második vonal egy teljesen más világ. Néhány cégnél - például Rába, Pannonplast, Synergon, Graphisoft - néha-néha még akadnak külföldi befektetők, de egyrészt a papírok többségének árazása a nulla likviditás miatt igen nyomott, másrészt kockázatuk is igen nagy. E körben egy nagyobb hazai befektető - mondjuk befektetési vagy nyugdíjalap - megbízása jelentős árváltozást okozhat.

S végül van a két spekipapír: szinte szociológiai tanulmányba illő jelenség, ahogy maroknyi elvakult kisbefektető hergeli egymást a kis túlzással az életben maradásért küzdő Phylaxia fantasztikus kilátásait illetően néhány internetes fórumon, a Humetnél pedig egyfolytában a fő tulajdonos vélt részvénytranzakcióira figyelnek a spekulánsok. Egy azonban biztos: méretükhöz képest e két cég forgalma nagy, árfolyamuk fundamentális mércével irreálisan magas. Ez a hazai piachoz ragaszkodó spekulánsok végső vadászterülete.

Ebben a helyzetben nem könnyű feladat arra válaszolni, hogy érdemes-e a hazai tőzsdén befektetni. Kétségtelen tény, hogy mióta a világ szinte összes részvénye elérhető hazánkfiai számára, még a hazai blue-chipek sem versenyképesek a kinti sztárokkal. Igaz, hogy összességében kisebb költség mellett vásárolhatók meg a magyar tőzsdén forgó papírok, de ezt a likviditási kockázat jócskán ellensúlyozza. A rövid távon játszó spekulánsok olyan papírt keresnek, amely akár napon belül 4-5, sőt 10 százalékos árelmozdulásra képes. Kint százszámra válogathatnak közülük, a BÉT-en viszont átlag havonta egyszer történik ilyesmi egy-egy papírral, két-három napig. Kinti papírt akár rövidre is el lehet adni, ez nálunk a gyakorlatban még mindig nem nagyon működik. A BÉT-nek ezen a szinten egyelőre nincs esélye: a csökkenő forgalom - elpártoló spekulánsok - tovább csökkenő forgalom spirálból nincs mód a kitörésre.

Középtávon azonban más a helyzet. Itt ugyanis már van szerepük a fundamentumoknak, ami a hazai piacon szinte minden szempontból kedvező. Ehhez jön még a konvergenciaelmélet - ahogy a visegrádi országok közelítenek az EU felé, úgy az itteni cégek értékelésének is közelíteniük kell -, ami egyesek szerint már most érezteti a hatását. Ha ez csak annyit jelent, hogy az eladók visszahúzódnak, az semleges hangulatot feltételezve szinte biztos emelkedést jelent.

Néhány hónapos, féléves távlatban tehát - az időlegesen kedvezőtlenül ható választási bizonytalanság ellenére - jó esély van arra, hogy az öt hazai blue-chip és ezzel együtt persze a BUX index továbbra is jobban szerepeljen a kinti átlagnál. A vezető tőzsdéken a bizonytalanság továbbra is nagy, azonban elképzelhető, hogy a kinti indexek két év után végre nem vesznek fel negatív értéket. Ebből az is következik, hogy a vezető hazai részvények középtávú vásárlása nem tűnik rossz befektetésnek.

Ács Gábor