Sárba ragadt Nagy-Britannia, de a politikai elit inkább civakodik: növekedés helyett már a jobboldal is az újraosztásról beszél – itt már egy kormányváltás is kevés
A brit gazdaság látványosan kifulladt, miközben a politikai elit képtelen világos stratégiát felmutatni a növekedés újraindítására. Ehelyett a kormányzó Munkáspárt és az ellenzék is inkább a meglévő – és folyamatosan elapadó – vagyon újraosztásáról vitatkozik, miközben a jólét növelése helyett inkább egymás szabotálásával foglalkoznak.
Az Egyesült Királyság politikai rendszere az elmúlt hetekben látványos belső válságokon ment keresztül. A Munkáspárt belharcoktól hangos, miközben Keir Starmer miniszterelnök egyre nehezebben tartja kézben saját pártját. A konzervatív oldalon közben a Nigel Farage által vezetett Reform UK térnyerése gyorsítja fel a széthullást.
A közös nevező egyértelmű: a brit gazdaság vérszegény állapota.
Ami viszont feltűnő, hogy ezek a konfliktusok nem a kilábalásról szólnak.
Starmer népszerűtlenségének több oka van. Vezetői stílusát sokan színtelennek tartják, miközben a Munkáspárt mélyen megosztott a technokrata közép és a hangos progresszív baloldal között. Ez a belső feszültség folyamatos visszakozásra kényszeríti a kormányfőt adózási és szociális kérdésekben. Emellett az illegális bevándorlás kezelésében sem sikerült áttörést elérnie.
A legnagyobb probléma azonban a gazdaság teljesítménye:
- a negyedéves GDP-növekedés alig érzékelhető;
- a feldolgozóipar és az építőipar is az összeomlás szélén van;
- az infláció pedig ismét 3 százalék fölé emelkedett.
Starmer 2024-ben a konzervatívok 14 évnyi kormányzása után a változás ígéretével nyert választást. Ehhez képest az ország ma magasabb adóterhek mellett kevesebb növekedést és optimizmust mutat, mint az elmúlt évtizedekben valaha.
A párton belüli elégedetlenség nyílt szervezkedéssé vált, ám a kihívók sem kínálnak világos alternatívát.
A helyére nemrég Andy Burnham manchesteri polgármester neve merült fel, de támogatói sem tudják megmondani, milyen gazdaságpolitikát képviselne. Eközben Wes Streeting egészségügyi miniszter a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) reformját tűzte a zászlajára, bízva abban, hogy ezzel hatalomra tud jutni, de a párt politikai realitásai miatt elképzelhetetlen, hogy ezek megvalósuljanak. A viták középpontjában pedig itt sem a növekedés, hanem az újraelosztás áll.
A jobboldal is elfeledkezett a brit gazdaságról
Az ellenzékben más jellegű, de hasonlóan súlyos válság zajlik. A Konzervatív Pártból sorra lépnek át vezető politikusok Farage pártjába, elsősorban a bevándorlás kérdése miatt. A gazdaságpolitika azonban itt is háttérbe szorul. A Wall Street Journal szerint Farage programja inkább a középbalra emlékeztet, míg a konzervatív vezetés által képviselt növekedésorientált elképzelések alig jutnak el a választókhoz.
Mindez oda vezetett, hogy miközben a világ egyik legnagyobb gazdasága tartós stagnálásba süllyed, a brit politikai elit gyakorlatilag lemondott a jólét bővítéséről. Ez fordulópontot jelent – és egyértelműen nem jó irányba.
Lassan beütik az utolsó szöget a koporsóba: valaha szárnyalt ez az ágazat, ma a kihalás szélére került – ordít az állami támogatásért
A brit gazdaság egykor meghatározó iparága a kihalás szélén áll, a brit vegyipar az utolsókat rúgja. Állami támogatás nélkül bezárhat az INEOS tulajdonában lévő Inovyn runcorni sógyára, ami az egykor legnagyobb sóexportőr Nagy-Britanniát először tenné teljes mértékben importfüggővé a sóellátásban. Ez pedig végső soron ellátásbiztonsági kockázatot rejt magában.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
