Az ág is sújtja a németeket, Merznek nagyon is van miért aggódnia: a bivalyerős euró a hetedik csapás
Az elmúlt héten az euró már 1,2 dollár felett is járt, hétfőn délután pedig 1,18-on van a devizapár. Utoljára 5 évvel ezelőtt volt ilyen erős az európai fizetőeszköz a zöldhasúhoz mérten. Mindez nem jön jól a német gazdaságnak.
Most kell váltani a nyaraláshoz
A bivalyerős euró ugyanis nem véletlenül kelt aggodalmat Friedrich Merz német kancellárban, hiszen fékezheti az amúgy is számos nehézséggel küzdő német vállalatok exporttevékenységét. Az Európai Központi Bank (EKB) elvileg beavatkozhatna az euró gyengítése érdekében, ám a Focus Online gazdasági portál által megkérdezett szakértők szerint az euróövezeti jegybank nemigen tüsténkedik ezen téren.
Persze nem mindenki számára rossz hír a szárnyaló árfolyam. Bárki, aki az eurózóna polgáraként nyári vakációt tervez, ünnepelhet.
Az euró az elmúlt hónapokban számos népszerű nyaralóhely devizájával szemben erősödött.
Török lírában minden euró körülbelül 40 százalékkal többet ér, mint egy évvel ezelőtt, a japán jennel szemben 13 százalékkal, az angolt fonttal szemben pedig körülbelül négy százalékkal. Még az amerikai nyaralások is egyre megfizethetőbbek. Ezen a héten az euró 2021 júniusa óta először haladta meg az 1,20-as amerikai dolláros álomhatárt. Egy éven belül ez körülbelül 17 százalékos izmosodást jelent.
A német gazdaságban nem ilyen felhőtlen az öröm
A német vállalatokat ugyanakkor valóban roppant kedvezőtlenül érinti az eurókurzus felfutása, kiváltképp a dollár ellenében.
Először is, az Egyesült Államok a német vállalatok kiemelt export terepe, 2024-ben Németország több árut vitt Amerikába, mint bármely más országba a világon, nem mellesleg 161 milliárd eurós bevételt generálva az exportőrök számára. Ettől jelentősen elmaradt az Amerikából érkező import értéke, amely tavalyelőtt mindössze 92 milliárd euróra rúgott.
Ezzel a teljesítménnyel az Egyesült Államok a harmadik helyre szorult Kína és a 18 millió fős Hollandia mögött(!).
Ezen túlmenően az Amerikán kívüli kereskedelmi tranzakciók tetemes részét szintén dollárban bonyolítják le. Különösen sok feltörekvő és fejlődő országban szokásos fizetési eszköz a zöldhasú, mivel az adott nemzeti valuták túl gyengék, vagy egyszerűen a dollár használatával le lehet egyszerűsíteni az üzleti tranzakciókat.
A dollár ugyanakkor nemcsak az euróval, hanem sok más devizával szemben is gyengül. Sok professzionális befektető szabadul az amerikai pénznemtől, és inkább más devizákba, illetve gazdaságokba fekteti a pénzét.
A dollárundor okai sokrétűek, beleértve a magas amerikai államadósságot, Donald Trump amerikai elnök kül- és gazdaságpolitikáját, valamint a tavalyi tényleges kormányzati leállást és az idei újabb leállástól való rettegést.
Washingtonnak nem gond a gyenge dollár
Washington pedig vajmi keveset tesz ennek ellensúlyozására, mivel a gyenge dollárt inkább előnynek tekinti saját gazdasága szempontjából. Egyrészt javíthatja a tengerentúli külkereskedelmi mérleget, másfelől a hatalmas államadóság törlesztését is segítheti.
Visszatérve a német vállalatok helyzetéhez, elgondolkodtató, hogy
ha egy vállalat 100 dollárért ad el egy terméket az Egyesült Államokban, egy évvel ezelőtt azért 97,59 eurónak megfelelő összeget kapott, ma ellenben csupán 83,33 euróra tudná beváltani.
Egyebek között például ez az oka az SAP vártnál gyengébb teljesítményének is, amelyről csütörtök reggel számolt be a szoftvergyártó.
Hozzá kell azonban tenni, hogy bár az elmúlt 5 évhez képest az 1,2 euró-dollár kurzus valóban magas, azért még nem drámai. Korábban, például
- 2004 és 2014 között az 1,25 dollár feletti árfolyam volt a norma,
- 2008-ban például 1,60 dolláron tetőzött.
- Majd 2014 és 2021 között az euró többnyire 1,10 és 1,25 dollár között ingadozott.
- Ezek az árfolyamok pedig nem sodorták gazdasági válságba Németországot.
Az EKB eddig nem avatkozott be, noha elméletileg többféleképpen is befolyásolhatná az árfolyamokat. Ha például csökkenti az euróövezetben az irányadó kamatlábat, a befektetők alacsonyabb hozamot kapnának euróbefektetéseikre, és nagyobb valószínűséggel váltanák azokat más devizákra, hogy magasabb hozamon fektethessenek be, így az euró gyengülne.
További lehetőség lenne az állam- és/vagy vállalati kötvények vásárlása, amivel egyszerűen több eurót hozna forgalomba, és így segíthetné a közösségi deviza leértékelődését.
Lagarde akár üzenhetne is
Christine Lagarde EKB elnök első teendője azonban a verbális beavatkozás lenne. Az EKB-t ugyanis jelenleg nem is annyira az euró ereje aggasztja, hanem inkább a közelmúltbeli meredek emelkedése, lévén a napokban másfél hét alatt 3,4 százalékkal ugrott meg a dollár ellenében. Ráadásul tavaly is többször került sor ilyen hirtelen, de rövid ideig tartó fel- és leértékelődésekre, ami problémás a vállalatoknak, mert megnehezíti az import- és exportköltségek és -bevételek tervezését.
Ha tehát Lagarde egyértelmű üzenettel biztosítaná a vállalkozásokat és a befektetőket, hogy az euróövezetben a kamatlábak az év hátralévő részében stabilak maradnak, és hogy nem terveznek nagyobb monetáris politikai beavatkozásokat, az tervezési biztonságot nyújtana számukra. Kevesebb bizonytalansággal kellene számolniuk, és ezért kevésbé kiszámíthatatlanul vennének és adnának el euróban denominált eszközöket.
Az euró-dollár keresztárfolyam alakulása a következő hónapokban azonban inkább az Egyesült Államoktól függ majd.
Az Atlanti-óceán túloldalán az ellenzéki demokraták a közelmúltban azzal fenyegetőztek, hogy blokkolják az amerikai költségvetést a minneapolisi halálos incidensekre válaszul, ami újabb kormányzati leálláshoz vezetne.
Szintén gyengítheti a dollárt, ha az új államkötvények iránti kereslet a múlt heti alacsony szinten ragad, bár ezen a héten legalább a rövid papírok -például a 2 éves kincstárjegy - iránti kereslet stabil maradt. A hosszabb lejáratú kötvényekre nehezedő nyomás viszont a gyengülő dollár és az inflációs várakozások miatt nőtt.
Ajánlott videók
